csodálatos karácsony

MAGNIFICAT

magasztald én lelkem az Urat
áldd
dicsérd
mert nem rejtette el magát
homályhoz szokott szemünket megnyitotta

az Örökkévaló:
szavával mindent Ő teremtett
Ő
a Mindenható hajolt le hozzánk emberekhez

magasztald én lelkem az Urat

Isten közelít hozzánk
ó boldog Mária
ó boldog Ember
boldog emberiség
hogy viseled majd el
hogyan bírod ki
hogy érted majd meg
(hogyan is érthetnéd meg?)
ó szegény Mária:
A MINDENHATÓ GYERMEKED LESZ
hogy atyánk
édes Atyánk legyen

magasztald én lelkem az Urat

csodálatos karácsony:
ó áldott asszony
ó boldog Újszülött
éneklő angyalok
ujjongó Isten

örülj hát ember!

magasztald én lelkem az Urat
áldd
dicsérd
(1980)

A Szentírás pora is arany

"A Szentírás pora is arany és gyémánt, az evangélium azonban a Biblia kincse, amelybe angyalok kívánkoznak betekintést nyerni, amelyet próféták ősidők óta kutattak, és csak homályosan értettek, ez az a titok, amit Isten kijelentett az ő Fiában, és megajándékozott vele bennünket a Szentlélek által." (Lukács János) Magyarázat az Áhítat 2010. június 21. délelőtti igéhez. Itt van a link is:
http://www.mbe.baptist.hu/index.php?m=15

A jó rend Isten Lelke által

Magyarázat a mai igéhez (Áhítat, 2010. május 29. de.)
Olvasható itt: http://www.mbe.baptist.hu/index.php?m=15

A jó rend Isten Lelke által – 1 Korinthus 14,20-33
Ha az avatatlan azt hiheti a nyelveken szólásról, hogy az őrjöngés (23. v.), akkor hogyan lehet az "jel nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek" (22. v.)? Érdemes elővenni a Pál által idézett ószövetségi igét: "Idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám" (Ézs 28,11). Mivel Isten népe nem akart érteni a világos prófétai felhívásból, az idegen hódítók érthetetlen nyelvét kell hallaniuk, amikor azok megszállják az országot, és ez a történelmi katasztrófa az isteni tanítás, amiből fel kellene fogni annak üzenetét. A nyelveken szólás ott Isten hitetlen népének szóló büntető jel. A jelenben is az a szerepe, hogy annak a hívőnek, aki képtelen külsőséges megnyilvánulások nélkül elhinni Isten jelenlétét, valami megerősítő élményt adjon. Ennyi a szerepe, és szigorúan az egyéni kegyességben és nem a gyülekezeti gyakorlatban, ahol hátráltatja az istentisztelet valóságos lényegének megvalósulását: az ige bölcsességének továbbadását.

Ha ezt Pál a maga korában így fixálta a közösség rendjére vonatkozólag, a ma keresztyénének sem szabad bedőlni az új/régi próbálkozásnak, hogy élmény-istentiszteletté alakítsák az istentiszteleteinket. Annak feladata ugyanis továbbra sem az, hogy valamiféle misztikus hatást éljünk át, hanem hogy a helyes keresztyén látásra és életre tanítson minket. A tanításhoz és tanuláshoz pedig józanságra és rendre van szükség. Igyekszünk ezt a rendet megvalósítani? /Kotmájer Mihály/

PÜNKÖSDI EZ IS

Tegnap elfelejtettem a linket feltenni az “Áhitat”-hoz, ha valaki esetleg nem tudja, hol keresse.
Itt van a mai magyarázat szövege. A textus Csel 19, 1-12.
http://www.mbe.baptist.hu/index.php?m=15

(A link az aktuális napi igét mutatja. Ha valaki az itt említett magyarázatot keresi, akkor a megfelelő ablakokba a 2010. május 25, délelőttöt kell beállítani.)

“Nem kap valaki automatikusan Szentlelket, miután hívő lesz? Ez gyanús, ezzel valami nem stimmel! - ez tűnik ki Pál kérdéséből. Kimondatlan ez azt jelenti, hogy szerinte a Szentlelket a Krisztus tanítványává létel adja az embernek. Ha nem történt meg, akkor nem lett tanítvány az illető, ahogy ez rögtön ki is derül a János-tanítványokról, akik sok formai és elvi dologban gondolkodnak hasonlóan a keresztyénekhez, de mégsem azok.

Érdemes látni, hogy az apostol az itt említett Krisztushoz csatlakozást nem valami második-harmadik-negyedik vagy torontói, hites stb. áldásként láttatja, hanem első megtérésnek, igaz, egy nagyon hasonló vallásosságból. Nekem ezért mindig gyanús a sokadik áldásban részesültek személye és serege. Vajon ez a legutóbbi tényleg az igazi?

Kedves testvéreim, akiket igyekeztek már (és fognak is igyekezni) "lelkes igazhittérítők" elbizonytalanítani a dogmatikailag helyesen elfogadott, Istenbe vetett bizalomban megélt hitéleteteket illetően, mondván rá, hogy "húsvéti, de nem pünkösdi, nem Szentlélekkel telt hit a tiéd", ne ijedjetek meg! Ha megtértetek, kaptátok a Szentlelket, amikor hívőkké lettetek! Ha nem kaptátok, nem is voltatok keresztyének. A keresztyén ugyanis az, aki annak teljes tanítására mondott igent.” /Kotmájer Mihály/

Ha azon csodálkozol, hogy miért emlegetem Pünkösdöt még a második napon is, megmondom. Évtizedek óta csodálkozom azon, hogy az amerikai gyülekezetek (és főleg az evangéliumi közösségekben) egyszerűen nem ünneplik a Pülkösdöt. (Azt mondod, hogy már nálatok sincs második nap? Igen, kövezett úton jártok, csak idő kérdése, s még tovább is juttok rajta.)

Pünkösdkor és azután is aktuális

“A Szentlélek munkájának nem feltétlen jele az, ha valami természetfelettinek ható vagy annak megélt dolog történik az emberrel vagy a gyülekezetben: "...Amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz...", vagyis maga a hatás bárhol átélhető: a sámánizmustól a spiritiszta szeánszig, a beavatási vallások rítusaitól az agykontrollig.
A Lélek ajándéka arra szolgál, hogy Isten országának előjele legyen, így csak akkor jöhet tőle, ha Jézust nem háttérbe szorítja, elkendőzi, hanem annak szolgálatát végzi-. Hányszor tévesztett meg vagy bizonytalanított el valami hőzöngés az igazi Lélek-keresztségről? Hányszor hallgattatott el helyes kritikát megakasztva az, hogy produkáltak valami élményszerű látványosságot a tévtanításhoz körítésként? Ne hagyd félrevezetni magad! (Az Áhítat magyarázatát Kotmájer Mihály készítette.)

Szép, pontos, hasznos. Pünkösdkor és azután is.

Az “Áhítat” évtizedek óta mindennapi olvasmányom – a kijelölt igéket, s azután a magyarázatokat is elolvasom.
Az utóbbi években többet beszélgettünk tárgyaltunk arról, hogy változtatni kellene a tartalmán és formáján is. De amikor ilyen jó magyarázatokat találok benne, akkor örülök annak, hogy még mindig megvan. A sok szerző (általában lelkipásztorok) sokszínű írása között vannak ilyen jók is. Örülök neki. Köszönöm Mihály!

PÜNKÖSDI EXKURZUS

Pünkösdre
(Azután)

"Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én
Lelkemmel, azt mondja a Seregeknek Ura."
(Zakariás 4:6)

azután rádöbbenünk
hogy kár volt
a legnagyobbat
legerősebbet s legokosabbat
játszani

kinek volt is ereje
nem tartott örökké

s végül
helyet adunk az Úrnak is
- fölemelve hozzá
egyszerűbbé
alázatossá vált szívünket -
s szólunk
és imádkozunk:
segíts előre
Lelked által Urunk
most már Rád hagyatkozunk

(1983)

Evangélizáció Szatmárnémetiben

Szatmárnémetiben két lelkipásztora van a gyülekezetnek: Vékás Zoltán testvér és egy jóval fiatalabb, Szűcs Sándor. Imaházuk befogadóképessége olyan 200 közeli (karzatokkal együtt). Azon a hétvégén, amikor a MABAVISZ tanácskozás és missziós konferencia volt Nagybányán, a szatmárnémetiek evangélizációt tartottak. A több napos evangélizáció záró alkalmaira –szombat estére és vasárnapra- Kulcsár Tibor budafoki lelkipásztort és gyülekezetét (énekkar, zenekar, harang-zenekar) hívták meg. Vasárnap estére a várható érdeklődők számára való tekintettel kibérelték a város egyik hangversenytermét, ahol 600-an is elfértek.
Erre az esti evangélizációra igyekeztem én is, Kovács József testvérék jóvoltából, akik magukkal vittek. Mészáros Kálmán testvért pedig Balláról hozta valaki Szatmérnémetibe.

Mire megérkeztünk, az impozáns, két galériás, páholyos hangversenyterem teljesen tele volt. Gondolom, hogy a jelenlévők fele látogató lehetett. Nagyszerű alkalom az evangélium hirdetésére. Szólt az evangélium? Igen. Vékás és Szűcs testvér megnyitó szavai és imádság után Mészáros testvér (a Magyarországi Baptista Egyház elnöke) és Herjeczki testvér (az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség elnöke) köszöntötte a jelenlévőket, majd a budafoki gyülekezet kiválóan felkészült énekesei és zenészei szolgáltak.



Az evangéliumi üzenetet tolmácsoló énekek között két testvér bizonyságtétele hangzott el. Mind a kettő személyes, konkrét és megragadó volt: Jézus Krisztus követésére buzdított, példát is mutatva rá. A szolgálatok az igehirdetés felé mutattak, amihez alapul Lk 23,32-43-at olvasta föl Kulcsár testvér. A megtérő lator esetén keresztül a Jézus Krisztus melletti döntés lehetőségére, szükségességére és sürgősségére mutatott az igehirdetés. Felhívás is hangzott, s többen jelezték, hogy szükségük van a Megváltóra.

Örülök, hogy részt vehettem ezen az alkalmon, s tanúja lehettem a helyi testvérek jó szervezésének, a vendég szolgálattevők példás helytállásának, s annak, hogy a Szentlélek ma is munkálkodik, felhasználva azok szolgálatát, akik már az Övéi.



Vékás testvéréknél vacsoráztunk, majd hazaindultunk – a budafokiak egy nagy busszal, én pedig Mészáros testvérékkel, akik hazavittek nővéremhez, Budapestre.

Áldozócsütörtöki kitérő

Igaz, hogy régen írtam már ezt a verset, dehát a mennybemenetel mégrégebben történt. S mégis, mais része az életünknek.

MENNYBEMENETEL

"Felemeltetett a mennybe."
Márk 16:19

elmentél
hogy velünk maradj örökre

így akartad

s hogy úgy van
mint akartad
s hogy jól van így
míg kezünket fogod
itt az enyémet
s amott
más kontinensen
az övékét
és bárhol bárkiét ─
míg kezünket fogod
tudjuk hogy jól van így

de hogy Pétert
hogy édesanyádat
milyen nehéz úton vezetted
s milyen hatalmas kézzel
hogy szívük meg nem szakadt ─

***

légy áldva Mester
mennybe ment Király
dicsérjen ég
kereszt
töprengő értelem
s a szívünk

(1979)

Egy vasárnap délelőtt Nagybányán

Vasárnap reggel (április 18-án) Fazakas testvéréknél ébredtem. Nagy házban laknak, a városi piac utcájára nyílik a kapujuk. Igen forgalmas és szűk az utca, nem könnyű kiállni az autóval.
Feleségével kettesben élnek itthon, a gyerekek már felnőttek, családot alapítottak. Úgy beszélgettünk, mint régi ismerősök, hiszen már valamikor Amerikában is találkoztunk –talán New Yorkban–, de főként úgy, mint testvérek. Milyen jó, hogy az Úr gyermekeinek mindenütt vannak testvérei.

10 óra előtt a lelkipásztor irodájában találkoztunk és együtt imádkoztunk a szolgálattevőkkel. Két testvér vezette az imaórát, Kovács testvér a vasárnapi iskolát és ezúttal én prédikáltam.
Az imaház lazán megtelt az imaórára. Olyan nyolcvan körül lehettünk, később száz fölött. Az imaórán sokan imádkoztak, sorban, röviden és buzgón. A vasárnapi iskolán a lelkipásztor rákérdezett a testvérekre, s együtt értelmezték az olvasott igét. Az igehirdetés előtt átadtam az üdvözleteket és egy rövid beszámolót tartottam az itteni gyülekezetek életéről, majd Zakariás könyvéből olvastam igét – a héten az Áhítat igéi innen voltak. „Áldás, megtartás, szabadulás” – ezt a címet adtam szolgálatomnak, amire valahogyan nehezen készültem el.
A kör alakú templomban mindenki közelinek tűnt – az igehirdetői pódium szinte a terem közepén van. Szépen hangzott az ének – a közös énekeket két egészen fiatal fiú kísérte: zongorán és orgonán, s valaki trombitával is. Az énekkar (vagy 30 tagú) egy éneket énekelt.
A gyülekezet figyelmes volt, egy kicsit komornak is tűnt.

A tisztelet után a sok ajtó közül az egyiknél megálltunk Kovács testvérrel és köszöntöttük a testvéreket. Sokan bíztak rám üdvözletet – ismerősök és gyülekezetek számára.

Kovács testvéréknél ebédeltem. Az impozáns templomhoz csatlakozó épületrészben van a szolgálati lakás. Azt gondolom, hogy van ott még egy másik lakás is, ahol Borzási Csaba fiatal lelkipásztor lakhat családjával. Kovács testvéréknek 2 gyermekük van. A nagyobbik –olyan 12 éves forma fiú- jó segítség az imaházban pl. az énekek vetítése, vagy egyéb komputerrel kapcsolatos ügyekben. Az imaház jól fel van szerelve mindenféle technikai eszközökkel.

A finom ebéd és egy kis beszélgetés után Kovács testvérék elvittek Szatmárnémetibe. Az esti tiszteletet ott töltöttük – részt vettünk a helyi baptista gyülekezet által rendezett néhány napos evangélizáció záró alkalmán.

Missziós konferencia Nagybányán

Megérkeztünk tehát Nagybányára Papp testvérrel. Egy kis keresgélés után, egy gyors folyású folyó másik partján rátaláltunk az impozáns imaházra, ami jóval nagyobb, mint amiben 20 éve jártam. Dr. Kovács József tesvér fogadott bennünket, a helyi gyülekezet lelkipásztora és a szövetség főtitkára. A gyülekezetnek van egy másik, egészen fiatal prédikátora is, Borzása Csaba - vele is ott találkoztunk. A nap további eseményeiről már írtam.
Szombaton reggel 10-re, missziós konferenciát hírdettek testvéreink. Tkp. ez is MABAVISZ szervezésű volt. Mint megtudtam, 5 éve váltakozva Magyarországon és Erdélyben rendeznek évenként egy-egy ilyen találkozót. A legutóbbi Békésen volt, amelyen Kulcsár testvér képviselt bennünket.
„Az imádkozás és a misszió” volt a találkozó témája. Közel 200-an lehettünk. Főként Erdélyből érkeztek a testvérek, de mind a 6 magyar baptista szövetség képviselve volt. A nap során egy „Missziós körkép”-re is sor került, amikor minden tagszövetség képviselője 4-4 percben beszámolhatott az utóbbi év fontosabb eseményeiről.
A főtámát Dr. Simon József, nagyváradi lelkipásztor tv. amerikai hangulatú előadása indította. Alapigéje Ezékiel 22:30 volt („Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam”). Eredménytelenségünk okát kereste az előadó, s oda jutott, hogy azért olyan rossz a statisztika, mert élettelen a gyülekezet, élettelen a tanítás és a tanító. (Szerintem ez csak egy a léhetséges okok körül és semmi esetre sem „az ok”. Amikor ezt tartjuk „az oknak”, akkor kezdődik meg a vádaskodás, a mutogatás, a kizárósdi, s a „módszerek” keresgélése.)
Az előadás egyik értékes gondolata az volt, hogy Isten „valakit” keresett és nem valamit. Egy másik, hogy a bűnös nem az ördögé; Isten teremtette és Jézus Krisztus meghalt érte. Az előadást imádságok, majd fórumbeszélgetés követte.
A konferencia keretében került sor a MABAVISZ két évenként esedékes elnökváltásra, ami néha választással is egybeesik, mint az idén – de erről már írtam, s ugyancsak írtam a nap különleges meglepetéséről: a Kornya-díj átadásáról Veress Ernő nyugalmazott lelkipásztor testvérnek.
A konferencia után közös ebéden vettünk részt az imaház földszinti termeiben. Jónéhány ismerős és sok először látott testvérrel találkoztam. Sok fényképet, néhány hangfelvételt is készítettem, amiket aztán nagy ügyesen otthon hagytam. Kornél öcsém és Karner MariAnne segítségével az interneten keresztül egy részét már megkaptam. Remélem lassan a többi is ide vándorol majd. (A mostani két képet Kovács testvértől kaptam.)

MABAVISZ TANÁCSÜLÉS

Péntek délben, Nagybányán, finom ebéddel vártak bennünket a helyi testvérek, ami után neki kezdtünk a tanácskozásnak. A MABAVISZ igazgató-tanácsa gyűlésére a tagszövetségek képviselői voltak hivatalosak. Erdélyből hárman, Magyaroroszágról ketten érkeztek, a tengeren túliakat én képviseltem, egy-egy testvér érkezett a Délvidékről, Kárpátaljáról és a Felvidékről.
Áhítattal kezdtük gyűlésünket, amit a területenkénti missziós beszámoló követett. Ennek segítségével egy a kicsit áttekintettük az egész világon folyó magyar baptista missziót. Jó volt hallani testvéreink öröméről és gondjairől is – hálát adni és segíteni csak akkor tudunk, ha ismerjük egymást.
Ennek során hallottunk pl. az erdélyi testérektől a szalárdi szeretetházról: megvásárolásáról és az ott folyó munkáról, vagy pl. a szentpéteri (Felvidék) imaháznál szükségessé vált építkezésről, illetve a tervekről, melyek megvalósításához segítségre volna szükségük.
Egy követően sokat beszéltünk az „Áhítat”-ról, a Mabavisz egyetlen kiadványáról. Kifejeztük a további megjelentetése iránti igényünket és egyúttal azt is, hogy többféle változtatást is indokoltnak látunk. Megpróbáljuk jobbá, az egyéni áhítatok számára is alkalmasabbá tenni, ugyanakkor szeretnénk, ha az Áhítat továbbra is alkalmas maradna a gyülekezeti szolgálatok koordinálására (Vezérfonal).
A Kornya díjról. A Mabavisz tanácsa tavaly úgy határozott, hogy létrehozzuk a Kornya-díjat, mellyel a missziómunkában élen járó, másoknak is példát adó, Mesterünk parancsának engedelmeskedő lelkipásztorokat tisztelünk meg, s egyúttal ezzel elevenen tartjuk a nagy magyar paraszt-próféta emlékét is. A díjat elsőként –mindannyiunk egybehangzó döntése alapján- Veress Ernő nyugalmazott lelkipásztor tv.-nek ítéltük oda (melyet a másnap sorra kerülő missziós konferencián meg is kapott).
A legközelebbi MABAVITra nézve olyan gondolat is elhangzott, hogy azt a 2011-es magyarországi Franklin Graham Fesztivállal kapcsolatosan tartanánk meg. Konkrét javaslatot vagy tervet a következő nagy találkozóról nem hallottam. A legutóbbi, 3-dik találkozóra Debrecenben került sor, 2006 augusztusában. Most talán az erdélyi testvérek lennének soron.
Ezen az alkalmon vezetőség váltásra is sor került. A világszövetség működési rendjének megfelelően most magyarországi vezető veszi át Gergely István tv-től az elnöki tisztet. Mivel ezúttal a titkár tv. megbízatása is lejárt, arra egy erdélyi testvért választottunk.
A kezdő áhítatot Gergely tv., a befejezőt pedig Mészáros testvér tartotta.
A vacsorára a nagybanyai gyülekezet egyik testvérének a cukrászdájában került sor. Én az Amerikát már többször is megjárt Fazekas testvéréknél kaptam kényelmes szállást - hiszen a szép nagybányai napoknak ez csak az első felvonása volt.

A Kornya-díjat Veress Ernő nyugalmazott lelkipásztor testvérnek adják át a világszövetség vezetői. A képen, balról: Herjeczki Géza, Gergely István, Veress Ernő, Mészáros Kálmán és Kovács József.

NAGYBÁNYA

Pénteken reggel elindultunk Nagybányára, a MABAVISZ gyűlés színhelyére. Papp János testvér vitt magával, autóval. 5 órán belül odaértünk; gyorsan haladtunk. Ennél gyorsabban csak egyszer utaztam Erdélybe, s az tkp. a legelső utam volt Romániába. 1989. karácsonya és az újév között lehetett. A forradalom után végre megnyíltak a határok, s a váci gyülekezet testvérisége úgy gondolta, hogy segítséget küld az erdélyi testvéreknek. Nem tudom miért, a Nagybányai gyülekezetet vettük célba. Talán személyes kapcsolatban lehetett valaki az ottaniakkal. Én is mentem velük, mint a váci gyülekezet akkori lelkipásztora. Lakati Péter kocsijában utaztam. A 3-4 autó úgy szedte a szilágysági kanyarokat, ahogy csak lehetett. Azt mondták ugyanis akkor, hogy a határ közelében még lőnek. Erről nem győződtünk meg személyesen, aminek persze nagyon örültünk. Volt azonban okunk a hálaadásra bőven, amikor megérkeztünk Mike Béla testvérékhez – akik ott laktak az imaház mellett. (Persze ez a régi imaház volt. Azóta egy nagyszerű új imaházat építettek a nagybányai testvérek.) (Ha megtalálom, utólag ide teszem a fényképet erről a különleges találkozóról.)
Csak rövid ideig maradtunk, s vissza indultunk, Vácra. Remélem, hogy a két gyülekezetnek azóta is megvan a kapcsolata.
Az új imaház fényképét máris ide teszem.

Mielőtt pénteken reggel útra keltünk volna Nagybánya felé, meglátogattam testvéreimet. Olgáékat (tegnap írtam is róla), Nellyt és Kornélékat; Helgáékkal is találkoztam.
A gyerekek nagyok, szépen fejlődnek, egyik jobban tanul, mint a másik, rendszeresen járnak gyülekezetbe, szeretik az Úr Jézust.
A mai képen Kornélékat láthatjuk, baloldalt Ildikóval.

Pesten

Mielőtt pénteken reggel útra keltünk volna Nagybánya felé, meglátogattam testvéreimet. Olgáékat (tegnap írtam is róla), Nellyt és Kornélékat; Helgáékkal is találkoztam.

A gyerekek nagyok, szépen fejlődnek, egyik jobban tanul, mint a másik, rendszeresen járnak gyülekezetbe, szeretik az Úr Jézust.

A mai képen Kornélékat láthatjuk, baloldalt Ildikóval.

ÚTON

Hétfőn útra keltem Detroitból, kedden délután megérkeztem Budapestre. Béla vitt ki, Kornél várt Pesten. Ildikónál van a „főhadiszállásom”. Jó vacsora, valamennyi beszélgetés után jól esett az éjszakai pihenés. (Éjszaka? Ilyenkor éppen az az egyik baj, hogy a szervezet nem tudja, mikor van éjszaka, mikor nincs. Mindenesetre az előző napokban nem sokat, az utazás során meg szinte semmit sem sikerült aludnom.)
Szerdán Robi elvitt Szokolyára, a szülőfalumba, Olgiékhoz. Szép kis falu ez, a Börzsöny hegység lábánál. Elmentünk Gyuszi üzemébe. Különleges fröccsöntési technológiával most pl. egy nagyszerű logikai játék előállításán dolgozott.
Este az imaházban találkoztam a rokonokkal is. Floch Gábor lelkipásztor hirdette az igét János 4-ből. Lendületes, elgondolkodtató igehirdetés volt. A gyülekezet szereti lelkipásztorát. Imádságra is maradt idő. Néhány aktuális téma is volt. (Az egyik unokabátyám kivizsgálás alatt van kórházban és egy távolabbi rokonom, Éva, nagyon súlyos műtét előtt áll. A lelkipásztor a Békési Ifjúságira megy a hét végén, s ott fog szolgálni.)
A bibliaórát egy különleges imaóra követte. A faluért imádkoznak együtt a keresztyén gyülekezetek lelkészei és hívei. Most a református lelkész vezette az alkalmat. Szép és hiszem, hogy áldással járó igyekezet.

A képeket úgy látszik nem lehet akárhova rakni.
Képszövegek: Imaóra a faluért.
Gyuszi műhelyében, balról: Győző, Olga, Géza, Gyuszi.
Imaházban, balról: Gyuszi, Gábor, Róbert, Géza

HÚSVÉTI KIÁLTVÁNY

HÚSVÉTI KIÁLTVÁNY

1.
Keresztnél kezeket tördelő meaculpázók!
Sírra kövér könnyeket ejtők!
Vasárnapra mindezt elfelejtők!
Keresztyének!
Krisztus köztünk él!
Föltámadt, mert meghalt!

Ti nagyon jól tudjátok, hogy értünk
és helyettünk
és miattunk.

És nem csak meghalt -
föl is támadott,
hogy mi is meghalhassunk,
és föl is támadhassunk!

2.
Nyögéstől és recsegéstől hangos a föld:
mindegyikünk saját krisztus-keresztjére mászik.
Tenyereink a szögek köré vörösödnek,
fejünk tövis-koszorúba mélyed,
szenvedő ráncok nőnek arcunkra,
sebeinkből kiszédülő vércsöppek nyöszörögnek.

Kétezer éves agónia.
Kínlódás vég nélkül.
Föltámadni akarók nem tudunk meghalni:
minden lélegzetünk,
minden gondolatunk
énünket élesztgeti.


3.
Kínlódók kara!
Kiáltsunk egyszerre föl!
Nyöszörgésünk hangoljuk össze:
Kevés ez a 4 seb Urunk a föltámadáshoz!
Hatalmas énünk képtelen kicsöpögni belőlünk!
Örök péntektől szabadíts meg!
Döfd belénk dárdád,
hogy az átszakított bordák közt
kiessen belőlünk a szenvedés!

Kiabáljunk:
dárdát énünkbe!
utolsó sóhajt!
szabadulást a keresztről!
föltámadást!
húsvét-vasárnapot!

1968

MA IS

MA IS
(Lukács 24:1-12)

Elhengerítve lehet bár a kő,
üres lehet a sír,
szólhatnak angyalok,
zenghet a prédikáció ─
üres fecsegésnek tűnik az,
legföljebb csodálkozásra késztet.

Hitet a Vele való
személyes találkozás ébreszt!

1982

ÜRES SZÍV

ÜRES SZÍV

nincs itt
mondták az angyalok
a sír üres

itt sincs
dobogja meglepett
szégyenkező szívünk
itt sincs
bár itt lehetne

jöjj Föltámadott
szívünket újra töltse be lényed
értelmetlen Nélküled az élet

1980

Szép, örömteljes húsvéti ünneplést kívánok a kedves olvasónak!

FÖLTÁMADOTT!

Micsoda nehézfejű
tanítványaid vagyunk
Uram!

Bambán bámulunk
az üres sírba.

Kétségbeesetten kotorászunk
dolgaink között:
"itt kell lennie!"

Téged nem háborít föl
konok hitetlenségünk.
Mellénk állsz.
Megkérded kit keresünk?

Újra megteszed
a lehetetlent:

korlátok közé szorult
tekintetünk kötelékeit
megoldod
föltámadott arcod
ragyogásával.

1973

NAGYSZOMBAT

NAGYSZOMBAT

egész nap nem volt egy szavad se hozzánk
emberekhez
oktató szádból elszökött az értelem
a lüktető élet nyelvét elfeledted

nagyszombati ember vagyok én is
ma egész nap
- s hogy mióta? s meddig? -
álmosság
letargia
értelmetlen semmit-tevés a gyárban
itthon céltalan mindenbe-kapás
összeszaggatott szonett
kedvetlen lassú pulzus

nem merek szürke szemeimbe nézni
mert ott a Te szótlan szádra
egész nap lebegő élettelenségedre látnék

Uram
Te holnap kilépsz a hallgatásból
hadd lángoljanak hát föl holnap
az én nagyszombati szemeim is

1968

FELELJ, HA VAGY!

"FELELJ HA VAGY!"
(Zelk Zoltán)

'kérdezni szeretnék inkább'
mondtad az imént
a képernyőn
és mondtad a versed
a csodálatos kétsorost
a 25 éve írottat:
"Szélfútta levél a világ.
De hol az ág? de Ki az ág?"

megállítottál

nálunk zúgnak a harangok éppen
körmenetre ment az egész falu
húsvéti prédikációmra készülök

mondd Zoli bácsi
nem látod tényleg Őt?

beszélni nem sokat beszél
csak szeret
és úgy uralkodik
ahogyan a keresztre ment

Őt meg lehet tagadni
Ő úgy "van"
hogy lehet nem-észrevenni

jelenlétét nem kényszeríti ránk
de szól
hív és szeret

neked kell válaszolni

1979, Jánoshalma

FÁJDALMAK FÉRFIA

Dsida Jenő:
KRISZTUS

Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudtalak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbe esett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, és tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei –

***

FÁJDALMAK FÉRFIA
Dsida Jenőre emlékezve*

talán mert halálos beteg voltál
te is
s tudtad:
már közeleg az óra
talán azért értetted meg
jobban mint más
a Mestert

tudtad
hogy Krisztus Ő
dicsőséges Király
országa fényes
uralma végtelen
de nem itt tündököl

itt inkább szolgál
gyötrődik
itt inkább értünk imádkozik
fájdalmainkat hordozza
s hogy mi is élhessünk Vele:
meghal helyettünk

(*Dsida Jenő (1907-1938), a "Krisztus" című vers szerzője.)

1983

AZ ÁRULÁS

AZ ÁRULÁS

"Erre a tanitványok mind elhagyták őt és elfutottak."
(Máté 26:56)

Messiásodat
kinek szavába gyökerezett idegzeted
kit titkon szívedbe rejtettél
kinek fogadalmakat tettél
ki nélkül nem tudtad elképzelni életedet
halálra keresik

ideges kapkodással
szíved legmélyebb sarkába rejted
s már rettegsz is magadtól
mert agyadban megszilárdul egy hang:
"egyiktek elárul engem"
rettegsz magadtól
mert jól tudod hová rejtetted

egyszerre vív csatát benned hited:
"hiszen másként nem lehet csak veled"
és e borzasztó szkizoid gondolat:
"talán éppen én fogom elárulni"
felüvöltesz
őrülten kiáltozol magadban:
"én soha soha soha"
de tudod:
halálra keresik
s hogy egyikőtök elárulja

föl sem észlelsz
s már itt vannak Messiásodért
kardot rántasz és lecsapsz
vagy - inkább eldobod
hiszen így könnyebb lesz futni

rohansz
és átkozod a gaz árulót
ki Messiásodat eladta
futsz
és átkokat szórsz a hitvány alakra

1969

A NAGY FOGADKOZÓ

A NAGY FOGADKOZÓ
(Máté 26:30-35)


ha mindnyájan megbotránkoznak is
Tebenned
én meg nem botránkozom soha!

ha mindnyájan mutogatnak is rám:
a nagy fogadkozó:
a háromszor tagadó!

(tudom én:
nem levegőbe beszéltél
Péter)

hitetlenkedés és előítélet
s te
örökkön kukorékoló énem:
(megpróbáltatás éji kakasok)
ti köszörülitek
értelembe hasító
ésszerűséget sértő
bárgyú mondataimat:

ha
meg is kell halnom
Veled:
nem tagadlak meg!

1968

NAGYHETI TEMETÉS

A Virágvasárnap már mögöttünk van. Benne vagyunk a NAGYHÉT-ben. Hogy telt a hétfő, az imahétfő? – bár ezúttal jó lenne az egész hétre kiterjeszteni a gyülekezetért és egymásért való imádságokat is!
Korpás Magdolna temetésére mentünk délelőtt. Monrón temették, olyan 40 perces útra van ez Béláéktól – mert onnan indultunk 2 kocsival, nyolcan. Köszönöm, hogy eljöttetek. Szép bizonyságtétel volt az énekünk: Ha Isten békéje lakja szívemet... két verset magyarul, egyet angolul énekeltünk.
Meglepett, hogy egy szép gyülekezetnyi embert találtunk a funerálhomeban, akik tulajdonképpen mind közvetlen családtagok voltak: gyerekek, unokák és dédunokák.
A családból ketten szóltak, ami tkp. bizonyságtétel volt elsősorban. Ifjúsági prédikátor az egyik unoka. Valaki szólót énekelt: A tied vagyok... ó, vonj engem, Jézus, mindig közelebb... persze, angolul. Én is angolul szolgáltam, illetve a bevezető imádságot magyarul mondtam. Korpásnéni gyermekei értenek magyarul, Kati kiválóan beszél és olvas is, de a fiatalok nem.
A hangsúly azon volt, hogy Korpás tvnő az Úrban halt meg, beszéde és élete Jézus Krisztusra mutatott, s legyen ez a jelenlevőknek vigasztalásul, és legyen jó példa is, hogy mindannyian Őt kövessük! Ahogy a családot láttam és hallottam, úgy tünt, hogy legnagyobbrészük hívő.
Nincs is annál fontosabb, minthogy Jézus Krisztusról szóljon az életünk – nem is csak Istenről, hanem a hozzá vezető egyetlen útról, az értünk életét is feláldozó Jézus Krisztusról.
Nem sokkal több, mint egy hónapja Fűr testvérnő ment el közülünk az Úrhoz. Egy éve meg Béla bácsi. Hárman is hiányoznak.
Kérjük a gyülekezet Urát, hogy állítson a helyükbe másokat, adjon megtérőket, pótolja, növelje gyülekezetünket!

VIRÁGVASÁRNAP

VIRÁGVASÁRNAP

"Az Úrnak szüksége van rá!"
(Lukács 19:34)

Én Uram, nagy királyom
a szívem nézd - kitárom
előtted.

Mindent oda'dnék néked -
ha volna rá szükséged.

Parancsod készen várom.

Én Uram és királyom
használj, mert alig várom,

hogy alkalmas lehessek,
szolgálatot tehessek
Neked.

* * *

Bár ott lehettem volna!
Pálmát lengettem volna.
Lábad elé a porba
ruhám vetettem volna.
Ha ott lehettem volna!

* * *

"Kicsoda ez?" (Máté 21:10)

A Názáreti Jézus ő!
Így szóltam volna bátran,
ha tőlem kérdezik: kicsoda ez?

Jézus ő,
a Mester,
ki életem örömmel,
erővel,
értelemmel
töltötte meg.

Azóta zeng az ének
ajkamon. Nagy nevének
tisztelet és dicséret
érte. S amíg csak élek
Uram, én arra kérlek:
nevedről hadd beszéljek,
s az ajkamon az ének
ne érjen soha véget!

1974

ZILAHON A VILÁG SZEME

Örülök annak, hogy a zilahi testvérek megtalálták a módját annak, hogy az evangélizációs sorozatukat az egész világon hallhassák-láthassák.
Utólag meg fogom nézni azokat az adásokat is, amelyeket nem tudtam "egyenesben" venni.
Ha valaki még nem tudná, hol fogható, ide írom:
www.livestream.com/baptistatvzilah

ÜNNEPEK UTÁN

ÜNNEPEK UTÁN

Elmúltak mind az ünnepek.
Néped eljött,
ott volt,
Rád figyelt.
S Te szóltál velünk.

Mostmár tekints kegyelmesen ránk,
s szerelmed hívja szárba,
s bontsa kalászba
az igemagvakat!

Éltess,
mert jönnek már a hétköznapok,
s nem vár az idő,
a föld,
a gép!
Munkánk végzéséhez is
Te adsz erőt:
fölvenni és letenni,
győzni és megpihenni.

Bátor munkásai vagyunk
a földnek,
hiszen miénk,
mert nékünk adta Isten.
S míg munkáljuk az emberiség
javát:
éhséget csillapítunk,
ruhát szabunk,
békét kötögetünk,
nem feledjük
mi legfontosabb:
az evangéliumot;
hogy Isten szeret,
hogy Fiát elküldte nékünk,
hogy Jézus életét adta értünk.

Jöjj Mester!
Annak, ki minket így szeret
itt a helye közöttünk.
Jöjj,
hétköznapjainkban is
foglald el a főhelyet!

Jöjj fénysugár,
s vezess!
Veled boldog a földi élet,
s Veled miénk a Menny is.

1981

Keresem a lehetőségét annak, hogy a verseimből egy másik helyen, de ehhez a bloghoz kapcsolva folyamatosan bővíthető összeállítást készítsek. Van valakinek valami jó ötlete?

KARÁCSONY '09

Karácsonyt együtt töltöttük a gyerekekkel. Eljöttek hozzánk Lincoln Parkba.
A képet az imaházból jövet készíthettem, gondolom pénteken délután.
Mellettem Éva, majd Annie, Dávid és Ádám.