Pénteken reggel elindultunk Nagybányára, a MABAVISZ gyűlés színhelyére. Papp János testvér vitt magával, autóval. 5 órán belül odaértünk; gyorsan haladtunk. Ennél gyorsabban csak egyszer utaztam Erdélybe, s az tkp. a legelső utam volt Romániába. 1989. karácsonya és az újév között lehetett. A forradalom után végre megnyíltak a határok, s a váci gyülekezet testvérisége úgy gondolta, hogy segítséget küld az erdélyi testvéreknek. Nem tudom miért, a Nagybányai gyülekezetet vettük célba. Talán személyes kapcsolatban lehetett valaki az ottaniakkal. Én is mentem velük, mint a váci gyülekezet akkori lelkipásztora. Lakati Péter kocsijában utaztam. A 3-4 autó úgy szedte a szilágysági kanyarokat, ahogy csak lehetett. Azt mondták ugyanis akkor, hogy a határ közelében még lőnek. Erről nem győződtünk meg személyesen, aminek persze nagyon örültünk. Volt azonban okunk a hálaadásra bőven, amikor megérkeztünk Mike Béla testvérékhez – akik ott laktak az imaház mellett. (Persze ez a régi imaház volt. Azóta egy nagyszerű új imaházat építettek a nagybányai testvérek.) (Ha megtalálom, utólag ide teszem a fényképet erről a különleges találkozóról.)
Csak rövid ideig maradtunk, s vissza indultunk, Vácra. Remélem, hogy a két gyülekezetnek azóta is megvan a kapcsolata.
Az új imaház fényképét máris ide teszem.
No comments:
Post a Comment