JÓ AZ ÚR, JÓ AZ ÚR!

JerSir 3,25 Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt. 26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. 27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
3,39 Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért bûnhõdik. 40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Nagyszerű, csodálatos

JSir. 3,25 Jó az ÚR a benne reménykedõkhöz, a hozzá folyamodókhoz. 26 Jó csendben várni az ÚR szabadítására.
3,39 Miért siránkozik az élõ ember, a férfi, ha vétkezett? 40 Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz!

Siral 3,25 Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely õt keresi. 26 Jó csendben várni az Úrra, mert õ megszabadít.
3,39 Akkor hát miért zúgolódik az ember? Jobban teszi, ha szembefordul vétkeivel. 40 Vizsgáljuk meg útjainkat, fontoljuk meg õket, és térjünk vissza az Úrhoz!

Lam 3,25 The LORD is good to those whose hope is in him, to the one who seeks him; 26 it is good to wait quietly for the salvation of the LORD.
3,39 Why should any living man complain when punished for his sins? 40 Let us examine our ways and test them, and let us return to the LORD.

ÁHÍTAT

Valljuk be, hogy végigolvasva ezt az egy híján negyven igeverset se kerültünk áhítatos hangulatba! (Ha egyáltalán végigolvastuk, és nem "lapoztunk" a szemünkkel a sokadik "egy bakot is" után.) Nem minden ige való áhítatra, ami a Bibliában van... Most mit tegyünk? Kedd reggel van, és szükségünk van Isten erejére mai napunkhoz, és a héthez is, hiszen még az elején vagyunk... (Áhítat 2009. március 17. Szommer Hajnalka)
Azt hiszem, hogy a Biblia után a leggyakrabban az Áhítat / Vezérfonal volt a kezemben az elmúlt néhány évtized alatt. A Biblia mindig ugyanaz maradt, mégha időnként újabb példányra cseréltem is a használat miatt. (Érdekes, hogy a Bibliám betűi idővel egyre kisebbek lettek, ahogy az idő haladt. Pál ír is arról, hogy a betű csak közvetíti az üzenetet, nem az a lényeg. Vagy lehet, hogy csak a szemem lett gyengébb idővel?)
Az áhítatos könyveket viszont minden évben megvásároltuk, az előző évit lecseréltük az újjal. Micsoda nagyszerű sorozat lenne, ha valakinek a könyvespolcán ott lehetne az eddig kiadott Vezérfonalaink / Áhítataink sorozata. Valaki biztosan tudja, hogy mikor adta ki először a Magyarországi Baptista Egyház (vagy korábban a Hitközség) az első ilyen könyvet. Vagy száz lelkipásztor áhítatos gondolatai buzdították az igét olvasó testvéreket, segítették az ige megértését. (Tudomásom szerint Borzási Sándor testvérnek (Lupény) még tematikus kimutatásai is vannak a korábbi áhítatos könyvek magyartázatairól.) A változhatatlan Igén és a szükségszerűen változó magyarázatokon nőtt föl az én generációm.
Adja az Úr, hogy a mai magyar baptista igeolvasók (vannak olyanok, akik nem azok?) az Áhítatos könyvünket is örömmel nyithassák föl minden nap, és hasznos segítséget találjanak abban.
Kedd reggel van (nálunk már délután) s többen vagyunk, akik úgy érezzük, hogy Hajnalka megfogalmazta a mi gondolatainkat is. Most mit tegyünk?
Adjunk hálát a Bibliánkért és az Áhítatos könyvünkért, amiből már olyan sok szép gondolatot kaptunk. Imádkozzunk az „Áhítat” szerkesztőiért és azokért, akik a napi igemagyarázatokat írják. Nekik is, nekünk is szükségünk van a Lélek betűket is megelevenítő erejére.

ÚTKÖZBEN

A nép lelke megkeseredett útközben / De útközben elfogyott a nép türelme. (4 Móz 21,4)
Reklamálni kezdtek, megint. Isten és Mózes ellen. Nem először teszik, s talán nem is utoljára. Hogy az elején zúgolódtak, talán könnyebb megértenünk. De mostmár az út végefelé járnak, közel vannak az ígéret földjéhez. Úgy látszik, hogy az út elején és a közepén és a végén is eléri az embert ez a reklamáló, zúgolódó lelkület. Útközben bármikor érhet bennünket ilyen kísértés. És ÚTKÖZBEN vagyunk egészen addig, míg elérjük a célt.
Amíg e testben élünk, kísérthetőek maradunk – tanultam vagy 35 éve Hetényi testvértől. Aki nem hiszi, saját kárán tanulja majd meg. De jobb, ha alázattal elfogadjuk, hogy évtizedes hívő élet után is megtörténik, hogy elfogy a türelmünk, s ha nem vigyázunk, megkeseredik a szívünk. Útközben vagyunk. Jó ha a köznyezetünkön kívül magunkra is figyelünk, de még annál is fontosabb, hogy az utat nálunk sokkal jobban ismerő és a célfelé segítő Úrra szegezzük tekintetünket.

KÖVESS ENGEM!

Luk 9,57. Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy! 58. És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
Hát persze, hogy azt szeretném, ha követnél engem te is – mondhatta volna így is az Úr Jézus -, de (talán azért, mert tudta, mi van ennek az embernek a fejében, szívében) gondold csak meg előbb, hogy mire vállalkozol. A rókáknak barlangjuk van...
A legszebben Márk evangéliuma közepén fogalmazza meg ezt az Úr Jézus. Ott ezt mondta:

Márk 8,34. A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. 35. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. 36. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37. Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? 38. Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

Múlt vasárnap délután – bár kissé sietősen foglalkoztunk vele, ez volt az igénk. (Délután 3 óra elmúlt már, amikor a közös ebéd után az igehirdetésre került a sor; legtöbben reggel 10 körül érkeztünk az imaházba.) A jövő héten felteszem az internetre az igehirdetést.

Mi lesz e gyermekből? A világ Üdvözítője

Az egyik legnehezebb gondom az igehirdetések webre tétele. Valahogy túl sok időbe kerül és ezért mindig elhalasztom, aztán elmarad. Nincs valakinek egy egyszerű módszere az igehirdetések editálására és Internetre tételére?
Ma a vasárnapi, gyermekbemutatás utáni igehirdetést tervezem feltenni a web oldalunkra, mivel ide valahogy nem sikerült hanganyagot tennem legutóbb sem. Úrvacsorához vezetett a gyerekbemutatástól indult igehirdetés, mivel a hónap első vasárnap délelőttje volt.
Akinek van rá ideje és kedve, meghallgathatja. Textus: Jn 1, 44-52 Mi lesz e gyerekből? / A világ Üdvözítője. Meghallgatni itt lehet: http://www.evangeliumihirnok.net/Detroitiigehirdetesek.html

TÉGED DICSÉR

TÉGED DICSÉR

Téged dicsér
csodálatos Teremtő
minden,
mi itt e földön él.
Tőled indul meg
Feléd a lét.
Veled próbálja szárnyait
az élet.
A gyermek, fiunk,
mosolyog, gőgicsél,
előtted nő
minden nap még nagyobbra.
Tiéd a gyermekünk.
Léte és növekedése,
értelme fényesedése
mi Jóatyánk:
Téged dicsér.

HG 1974

GYERMEKBEMUTATÁS

A gyermekbemutatás után. Balról: Anikó, a detroiti lp., Annelise és Dániel (Mitár)

Vasárnap délelőtt gyermekbemutatásra is sor került a gyülekezetünkben. Anneliese-t hozták el szülei: Dániel és Anikó. „Baby dedication” – mondják az itteniek, s ez a fogalmazás egy kicsit pontosabban meghatározza azt, amit teszünk, vagy tennünk kell ilyenkor. A gyermeket, akit az Úrtól kaptunk, Néki ajánljuk, az Ő karjaira bízzuk, az Ő áldását kérjük életére. Arra is kérni szoktuk ilyenkor az Urat, hogy hozza el azt az időt, amikor majd a gyermek személyes megváltójának fogadja el az Úr Jézust. Addig még esztendők telnek el. Addig... meddig is?

A tudatlanság idejét elnézi az Úr - a kisgyerekektől, akik nem tudják még fölfogni, hogy mit jelent az Úr Jézust követni, nem kéri számon, hogy telnek a vasárnapok, hangzik az igehirdetés és nem döntöttek még az Úr Jézus mellett.
De mikor nőnek ki gyermekeink ebből a korból? Nem gondolom, hogy évszámmal lehetne válaszolni erre a kérdésre. Amikor látjuk rajtuk, hogy tudnak választani, dönteni, válogatni; amikor meg tudják indokolni, hogy miért választották ezt és miért nem valami mást, itt az ideje arra gondolnunk, hogy a „tudatlanság ideje” már elmúlt, és ezzel együtt az Úr Jézus melletti döntés lehetősége és szükségessége elérkezett.
Dönteni az Úr Jézus követése mellett akkor lehet, ha valaki megérti, hogy hívja, követésére szólítja föl az Úr. Hogy ezt mikor teszi és hányszor teszi, nem tudjuk. Azt mindenesetre tudhatjuk, hogy a hívő szülők gyermekeit különös figyelemmel kíséri és azt szeretné, ha kivétel nélkül mind az Ő követői lennének.
Imádkozzunk a gyülekezeteinkben felnövő gyermekeinkért!