„Rettenetes véget adok neked, nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az ÚR.” (Ezékiel 26,21)
Talán még soha nem gondoltam erre. (A mai Áhítatos igében olvastam ezt a verset - bár nem először, mégis, mintha egészen új lenne.)
Az Isten teremtette élet örök. Nem ér véget a halállal. Az örökélet (üdvösség) nem ér soha véget és a kárhozat is örök. Ezékielnél azt az új dolgot látom, hogy a Teremtő képes arra is, hogy egyszerűen megszüntesse azt, ami volt/van. Nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! Ennek a lehetősége fel sem merült bennem. De Isten ezt is megteheti. S ez rettenetes (Károli: rémséges) vég.
Volt és nincs többé. Lett, mert megteremtette Isten, s nincs, mert ugyanő valahogy megszüntette. Keressük, mert volt, s nem találjuk - nem azért, mert nemjól keressük, hanem mert: nincs. Nem is találok rá megfelelő szót. A teremtés ellenpárja lehet ez az aktus.
Nem is értem, hogy lehet semmiből valamit létrehozni – ezt csak Isten tudja megtenni, s ugyanúgy azt sem értem, hogy hogy lehet valamit nemlétezővé tenni. Ezt is csak az Isten teheti meg. Rettenetes, rémséges, hihetetlen, csodálatos.
Mennyi minden lehet ebben a világban, amiről fogalmunk sincs, amíg a Teremtő valahogy meg nem mutatja!
Imádság az igehirdetőért - Ef 6:18-20
3 years ago
