GYERMEKKÓRUS A CENTENÁRIUMON

Gyülekezeteinkben – hála az Úrnak – sok a gyermek. Nem mindig sikerült a múltban, hogy a közgyűléseink alatt velük is foglalkozzunk. A Centenárium e téren is sikeres volt, hiszen két testvér: Novák Eszter és Kulcsár Szilvia rendszeresen foglalkozott velük. A képen 30 gyereket számolok, vagyis legalább ennyivel törődtek, tanították őket. Többek között szépen megtanultak néhány éneket (ezeket Eszter már előre elküldte a gyülekezeteknek) és vasárnap délelőtt el is énekelték azokat.
Azt is jelentette a gyerekekkel való szervezett foglalkozás, hogy a szülők ott tudtak lenni a közgyűlésen és az istentiszteleteken.
Köszönjük Szilvia és Eszter ezt a szép szolgálatot. Ha írtok valamit róla, az Evangéliumi Hírnökben is megjelentetjük.

"OLDTIMERS" A NŐI ESTÉN

A pénteki női est egyik különlegessége volt annak az alkalmi kórusnak a szolgálata, amit a program füzet így jelzett: „Esther Plyler & Oldtimers”. Esther (Petre Gábor lelkipásztor egyik leánya) zongora kíséretével énekeltük a Szabadítómról zeng énekem kezdetű négyszólamú darabot (KÉ 248). Az énekesek: Drescher Friderika, Ethel Petre Kish, Mrs. Veda Alexander, Drescher Lajos, Helen Kautz, Vadász János, Mátrainé Fülöp Irma és Herjeczki Géza. (Hogy kerültem én oda, sokak derültségére? Etelka vett rá, mondván, hogy édesapámat képviselve segítsek a férfiaknak.)
Érdemes lenne újra meghallgatni (ha meglesz a Centenáriumi DVD, azt is megtehetjük) pl. Lajos bácsi mostanában már ritkán hallható kiváló tenórja miatt is.
Esther Plyler testvérnő az ének után Peruban folytatott misszionáriusi munkájáról tartott beszámolót.
Az Oldtimers-ek átlagéletkora meghaladta a 80-at. Hálásak vagyunk az Úrnak értük, s itt is azt kérjük, hogy tartsa meg még őket sokáig szövetségünk és gyülekezeteink körében.

NŐK KÓRUSA A CENTENÁRIUMON

A péntek esti istentiszteleten az egyik első, sokakat megmozgató szolgálat
(legalább húsz, több gyülekezetből érkezett énekest látok a képen)
a nőtestvérek alkalmi kórusának éneklése volt. Novák Györgyi alhambrai karmester testvér vezetésével két éneket énekeltek: Áldott légy! és Oly mérhetetlen. Persze nem kapásból, hanem szépen előkészülve rá – Novák testvérnő hetekkel előbb elküldte a gyülekezetek nőtestvéreinek az énekek kottáját, akik fel is készültek az énekekkel. Köszönjük a szép szolgálatot! Ha megkapom valakitől, legalább az egyik ének szövegét, ide másolom.

CENTENÁRIUMI LOGÓ

Szövetségünk 100 éves jubileuma alkalmából megbíztuk Herjeczki Dávidot, hogy készítsen egy szövetségi logót. Az újságban már hónapokkal ezelőtt láthattuk az eredményt.
Ez az embléma-szerű változat szövetségünk néhány alapvető információját tartalmazza, miközben a 100 éves évforduló megfelelő hangsúlyt kapott.
Az észak-amerikai kontinens az a hely, ahol missziónkat végezzük. Kalifornia és a Mexikói Öböl után magyaros, népművészeti (kalocsai) motívumok folytatják a dinamikus ívet, jelezve ezzel is missziónk egyik leglényegesebb karakterét: magyarságunkat. Szövetségünk küldetésének fő jellegét pedig a kontinensen excentrikusan elhelyezkedő és mégis központi hatással bíró egyszerű, fehér kereszt adja: keresztyén, Krisztus-központú missziót végez az 1908-ban szerveződött itteni magyar baptista közösség, mai nevén: Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség, vagyis a New York-i székhelyű Hungarian Baptist Convention of North America.
Köszönjük a szép logót, Dávid!

IFJÚSÁGI KÓRUS A CENTENÁRIUMON

Érdemes lenne kiszámítani Centenáriumunk résztvevőinek átlagéletkorát. Azt hiszem bármilyen közösség, vagy szövetség örömmel nyugtázná, ami nekünk is jól esik: sok fiatal és gyermek vett részt jubileumunkon.
Ezeken a képeken nem csak a fiatalokat látjuk, hanem azt is, hogy jókedvvel szolgálnak a jubiláló közösség előtt. Szombaton és vasárnap egy-egy fél órás összeállítással álltak elénk. Gerstner Kornél ifjúsági elnök koordinálta az énekes-bizonyságtételes, fényképes bemutatóval is szinesített programot. Az énekeket Herjeczki Ádám vezette (őt a zongoránál látjuk); a közgyűlést megelőző nemzetközi (össz-magyar) táborozáson elég jól összeszokott az óhazai és az itteni fiatalok 50 egynéhány tagból álló énekes csoportja (mindenki énekelt!). Énekeiket úgy választották, hogy fiataloknak és idősebbeknek egyaránt tetszett. Magyarul és angolul is énekeltek, egyik éneket a magyarországi Mészáros Illés vezette, gitárral.
Ha rájuk nézünk, meg a gyermekkórusra, amiről később írok, reménységünk lehet abban, hogy Kulcsár Sándor elnök testvér záró (akaratlan) próféciája beteljesül, hogy egyszer sor kerül majd a 201-dik közgyűlésre is.

(a képek nagyobb részét HG készítette, a jobbakat Pap Enikő és Gerstner Kornél)

CENTENÁRIUMI FÚVÓSZENEKAR

Erdélyben mindig is fontos része volt a baptista istentiszteleteknek, ünnepélyeknek a fúvószene. Emlékezetem szerint Magyaroszágon úgy 30 évvel ezelőtt kezdtek teret hódítani a fúvós zenekarok, talán Juhász János testvér fáradhatatlan szervező munkája eredményeként. (Persze sem egyház-, sem zenetörténész nem vagyok, summás megállapításom csak személyes megfigyelésen alapul.)
Gyülekezeteink közül Chicagóban legalább tíz éve működik egy színvonalas fúvósnégyes, New Yorkban és Torontóban újraéledőben van a fúvószenekar, a többi gyülekezetünkben is van zenekari kezdeményezés. Hangszerszólót is hallhatunk olykor – pl. az alhambrai klarinétos reménységtől, Szinn Dávidtól.
Centenáriumunkon egy összevont fúvószenekar szolgált. A képen 21 zenészt számolok, New York, Chicagó, Torontó, Detroit és Alhamba képviseletében. A zenekart a szilágykrasznai Dimény Sándor karnagy testvér vezette. Dimény testvér a családlátogatást úgy igazította, hogy egyúttal a több gyülekezetből összeálló zenakarral is tudott foglalkozni a jubileumot megelőző rámai tábori konferencián. Köszönjük Dimény testvérnek a külömböző hangszerekre írt kottákat, a türelmes tanítást és a szép zenét. Voltak, akiknek a centenáriumi fúvószenekar szolgálata tetszett a legjobban (például a detroiti Szinn Rudolf tv-nek.)
A zenekar játszott a zászlós bevonulás alatt és a jubileum-záró magyar Himnusz éneklésénél is.

CENTENÁRIUMI ÉNEK ÉS ZENEKAR

Jubileumunkon az igei szolgálatok mellett az ének-zenének volt a legnagyobb szerepe. Persze, mindig is így szokott ez lenni baptista ünnepélyen, vagy istentiszteleten.

A következő napokban bemutatok olvasóimnak egy-egy fényképet a jubileumon szolgáló énekkarok, zenekarok közül. (Centenáriumi kórus, centenáriumi fúvószenekar, női-, férfi-, ifjúsági- és gyermek-kórus.)

Az összevont Centenáriumi kórust és zenekart Bokor Barnabás nagyváradi karnagy testvér vezette. Bokor testvér néhány héttel előbb megérkezett közénk, hogy kérésünkre az énekkarainkkal foglalkozzon, énekeseinket felkészítse erre a közös szolgálatra. A rámai táborban már közös próbát is tarthattunk, hiszen az énekesek egy része ott is jelen volt. Szombat este nyolc, vasárnap délelőtt pedig öt darabot adott elő ez az alkalmi ének-zenekar. Az énekek nagyobb része a Karénekes “nagy” énekei közül való volt (Ez az a nap, A nagy egek, Mester, a bősz vihar stb.), de Bokor testvér saját szerzeményei közül is hallottunk néhányat (pl. a “Száz éve már” kezdetűt).

Még soha nem szólt így amerikai magyar baptista énekkar! Ennek a stílusnak Bokor testvérnél jobb interpretátora nincsen. Ezek az énekek a magyar baptista zenekultúra derekát képviselik. Szépségükből semmit nem von le az, ha a mai fiatal generáció más stílusú zenét kedvel inkább.
Köszönjük Bokor testvérnek a gyülekezeteinkben és a jubileumon végzett szép szolgálatát, s reméljük, hogy egy kis pihenésre is jut idő a még itt telő napokban.

CENTENÁRIUM 2

Lelkipásztorok a Centenáriumon

Jubileumunkon a 400+ résztvevő között ott voltak a lelkipásztorok is – vendégek és a szövetségünkbe tartozók egyaránt. Erről a képről hiányzik néhány (például Rev. Denzel Alexander, a Palm Bay-i gyülekezet pásztora és Lőrincz István chicagói nyugalmazott lp.)
A “Nagy a Te hűséged” mottóhoz kapcsolódtak az igei szolgálatok.
Péntek este a nőtestvérek szolgáltak – Kulcsár Sándorné és Kish Etelka nem csak vezették a szolgálatokat, hanem ők kezdték az igei gondolatmenetet, melyet dr. Cserepka Margitka és végül Mátrainé Fülep Irma testvérek fejeztek be.
Szombat reggel az imaáhitatot Vadász János lp. és Kis István magyarországi presbirter tartotta, egy angol nyelvű igehirdetés hangzott el Rev. Denzel Alexander részéről, este pedig dr. Mészáros Kálmán (a Magyarorszzági Baptista Egyház elnöke) egykori clevelandi lelkipásztor szólt Isten hűségéről a főtéma alapján (JerSir 3:18-26).
A vasárnapi imaórán az igével dr. Pintér Zoltán clevelandi és Püsök Dániel tordai lp. szolgált, az igehirdetést Gergely István a MABAVISZ új elnöke (egyúttal az erdélyi baptisták elnöke) tartotta. Az úrvacsora előtt Kulcsár Sándor szövetségi elnök, New York-i lp. szólt az ünneplő nagy gyülekezethez.
A képen a jelenlevő lelkipásztorokat és feleségeiket köszönti Novák tv.

CENTENÁRIUMUNKRÓL

Csodálatos hétvégét kaptak az amerikai magyar baptisták. A centenáriumi ünnepségeink Wheatonban nagyon szépen teltek.
Hála az Úrnak érte!
Köszönet a chicagói testvéreknek, gyülekezetnek, lelkipásztorának és személy szerint is a jubileum főszervezőjének (motorjának), Szabó Istvánnak. Senki sem tudja, mennyit dolgozott Szabó testvér a közgyűlésért; azután az ifj. Kulcsár Sándor családja – közűlük is leginkább Tihamér.
Azt gondolom, hogy a nagyvilág Magyar baptistái is imádkoztak, s jól imádkozhattak értünk ezen a vasárnapon. Amikor a vasárnap délelőtti záró ünnepséget kezdtük, akkor Európában már több mint 500 gyülekezetünkben elhangzottak az értünk mondott imádságok. (Persze az idő csak a mi számunkra olyan, mint amilyen – hogy t.i. a tegnap megelőzi a mát, s a holnapot még nem ismerjük.) Mindenesetre testvéreink imádsága nem hullott a porba! Köszönöm mindazoknak az imaóravezetőknek, akik az imádkozók figyelmét felénk fordították. (Többen is kértek tőlem segítséget, információt – a blogban is éppen ezért írtam a múlt heti bejegyzéseket.)
Az Úr meghall imát – különösen is az egymásért mondott imádságokat.

A nagy csoportképet 3 részre foldarabolva megpróbálom ide mellékelni. Nagyon sok jó kép készült, megkeressük majd a módját, hogy minél többet láthassanak távol lévő testvéreink is.

TABOR / MELBOURNE

Hogy jon Melbourne a Ramai taborhoz? Ugy, hogy a szovetsegunknek ez a gyulekezete olyan tavol van tolunk (Ausztralia), hogy csak neha kerul egy-egy vendeg toluk. Mint peldaul most. A konferencian es az ifjusagi taborozason volt kozottunk a melbournei gyulekezetbol egy leany. (A nevet elfelejtettem, a fiatalok biztosan tudjak, hiszen ugy lattam, hogy nagyon jol feltalalta magat kozottuk. Szep bizonysagot tett szombaton este, s bizonyara az ifjusagi heten is igy folytatodott.)
A Melbournei gyulekezet lelkipasztora, Szlovak Tibor testver majusban elkoszont a gyulekezettol es felesegevel egyutt hazakoltozott Magyarorszagra. Elotte egy szep bemeritesi unnepelyuk volt.
Imadkozzunk a Melbournei Gyulekezetert, hogy rendeljen szamukra az Ur lelkipasztort.

Azt hiszem a het soran mindegyik gyulekezetunkrol irtam nehany sort.
Most Chicagobol irom e sorokat, holnap kezdodik (vagyis mar ma, hiszen elmult mar ejfel) a 100 eves jubileumunk. Legutobbi ertesulesem szerint 340-en regisztraltak elore a konferenciara.
Imadkozzatok egyuttletunk, kozgyulesunk es istentiszteleteink aldasaert.
Sok vendegunk van, az ohazabol is. A legfontosabb pedig, hogy a kozeppontban mindig ott legyen, nem is csak vendegkent, hanem inkabb egy kicsit "hazigazdakent" a misszio, a mi gyulekezeteink Ura, Jezus Krisztus.
Jo lenne, ha nem a mi erofeszitesunk, hanem az O aldasa lenne nyilvanvalo ezekben a napokban.
Imadkozzatok a rendezo chicagoi gyulekezet testverisegeert, a szolgalattevokert.
S az utazokert, akik hosszu utat, nagy aldozatot vallalva jonnek el erre az unnepelyre.
Az utazok kozott vannak az ifjusagi taborozason reszt vett fiatalok is. Oket szovetsegunk vendegeikent hozzuk Ramabol Chicagoba. Reszt vesznek, sot szolgalnak is a mi fiataljainkkal egyutt.
Orulok annak, hogy ezen a vasarnapon sokszaz, talan tobb ezer testver imadkozik majd ertunk. Hisszuk, hogy az Ur meghall imat; jovolta ez, nem erdem.

TÁBOR / NEW YORK, ALHAMBRA, SANTA MONICA, PALM BAY

A chicagói jubileumra készülünk és két hosszú utat nehéz megtenni egy hónapon belül - New Yorkból 12 óránál is tovább tart autóval az út, Palm Bayből meg csak Kish testvérék tudták megtenni kocsival az utat évekkel ezelőtt, ők is csak úgy, hogy rokonokhoz tértek be félúton, s még azontúl is megszálltak valahol. Californiából meg a repülőút is van vagy 5-6 óra. Főleg ez volt az oka, hogy ezekből a gyülekezetekből alig voltak a táborban. New Yorkból Silviáék egy sereg kisgyerekkel voltak itt a gyerektáborozáson, s itt maradtak a konferenciára is.
A huszonegynéhány gyermekkel 3 csoportban foglalkoztak, s úgy tudom, hogy áldásosan telt a hét, egy gyermek elfogadta az Úr Jézust, többen közeledtek Hozzá.
Imádkozzunk a gyülekezeteinkben lévő kisgyermekekért. Hála az Úrnak, szép számmal vannak ebben a korosztályban!

De ha nem lenne chicagói találkozó, a távolságok akkor is ugyanekkorák, s ez is egy olyan jelegzetessége missziónknak, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Nehéz a kapcsolattartás – felnőtteknek, fiataloknak egyaránt. Ha tudatosan nem építjük a kapcsolatot, áldozatok árán is, könnyen eltávolodunk egymástól, vagy létre sem jönnek a személyes kapcsolatok.
Imádkozzunk az egymástól távol lévő gyülekezetekért, hogy ennek ellenére élő személyes, szolgáló, sőt szolgatársi kapcsolat lehessen közöttük.
Mivel gyülekezeteink aránylag kicsik, egyik sem haladja meg a 100 tagot, még vontosabb, hogy tudjuk, sőt átéljük, hogy nem vagyunk egyedül, van néhány testvér gyülekezet a „környezetünkben”.

(Megpróbálom csatolni a vasárnap esti prédikációt. Ha itt látjátok, sikerült, ha nem, akkor nem sikerült ez a próbálkozás. Úgy hallottam, hogy 31 perces volt, annyit még ki lehet birni. A János 14:6-ot, annak is a végét magyarázza az igehirdető.)

Nemsikerült. Most egy videot próbálok, amin a gyerekek énekelnek.

TÁBOR / CLEVELAND, DETROIT, CHICAGO

A Torontótól 150 km-re lévő tábor Detroitból 6, Clevelandból 7 óra alatt és Chicagóból kb. 10 óra alatt érhető el – autón. Vagyis, nem olyan egyszerű oda jutni - idő, nem kevés üzemanyag is szükséges hozzá. Ez utóbbi pedig egyre drágább lesz nálunk is, nem csak Európában. (A mi 4.15 / Gallonunk a legolcsóbb egyenlőre.)

Általában már pénteken megérkeztek a vendégek, a távolabbiak mindenképpen, de a szállás szűke miatt többen csak szombat reggel indultak útnak – közöttük mi is. Ebédeltek éppen amikor megérkeztünk. Tele volt a tábor, jóllehet ezúttal sokan nem jöhettek el, mert a chicagói, két hét múlva kezdődő jubileumra is kell szabadság és benzinre, meg részvételre való.

Oláh testvérnő beszámolóját fogom ide másolni, melyből a szombati napról képet kaphat aki olvassa.

Az említett 3 gyülekezetből közel 60-an voltunk. Imádkozzunk a clevelandi, a detroiti és a chicago-i gyülekezetekért! Aránylag „közel” vannak egymáshoz. Szeretik egymást, időnként meg is látogatják egymást, vagy találkoznak, mint ahogy itt a táborban is. De az a 6-8 óra távolság eléggé megnehezíti a közösség ápolását.
Imádkozzunk az utazásokért is. Az ifjúsági találkozóról pl. több autóval szállítjuk majd át a fiatalokat Chicagóba. Az is legalább 10 órás út lesz.

A 48. RÁMAI TÁBORI KONFERENCIA

A táborban ezen a hétvégén kellemes meglepetésben és nem várt áldásokban volt részünk. Meglepetést főleg a nagy létszám okozott, mert előzőleg sajnálattal gondoltunk arra, hogy ez évben sokan hiányoznak majd készülve a hosszú chicagói útra. Igaz, hogy sokan nem jöhettek el emiatt, de teljes létszámban itt voltak még a gyermektáborozás résztvevői, és részben megérkeztek az ifjúsági táborozók is. Örömmel üdvözöltük azontúl a régi, hűséges konferenciázó testvéreket is. Szombat estére minden szállás megtelt (az épületeken kívül 10-12 sátor is), de nagy örömünkre megtelt a kápolna is.

A konferenciát szombaton délben nyitottuk meg, zászlós felvonulással, fúvós zenekarral. Azután összegyűltünk a kápolna előtti téren, ahol a jubileumra érkezett és e konferencián is résztvevő dr. Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke igével köszöntötte az egybegyűlt testvériséget, majd dr. Fazekas László lp. imádkozott.

Ezt követte a zászló-felvonás, miközben fúvós kísérettel elénekeltük hazánk és két fogadóhazánk himnuszát, végül a „baptista himnuszt”. „Feltámadt Hős, ó dics Neked!”

Az ünnepélyes megnyitás után bevonultunk a kápolnába és meghallgattuk a gyermekek beszámolóját és lelkes éneklését. Szép eredménnyel zárták a gyermekhetet. Gyönyörködhettünk kiállított rajzaikban és munkáikban is. A konferencia első istentisztelete szombat este volt. Dr. Herjeczki Géza detroiti lp. volt a házigazdánk, úgyis, mint volt torontói pásztor. Szeretettel köszöntötte a vendégeinket: dr. Mészáros Kálmán elnök testvért, Bokor Barnabás nagyváradi karnagyot, Dimény Sándor zenekarvezetőt, ifj. Bákai Istvánt, teológiai oklevele elnyerése alkalmából, és vendégünket, Püsök Dánielt, a tordai körzet lelkipásztorát. Köszöntötte a nemzetközi ifjúsági tábor résztvevőit, akik a világ különböző országaiból érkeztek. Jól esett látni a lányok és fiúk lelkes örömét.

Az esti szolgálatokat Gerstner Kornél, az Ifjúsági Szövetség elnöke vezette. Hallottunk bizonyságtételt, verset és valóban lélekemelő volt az összevont énekkar szolgálata. Régen hallott szép énekeinket elevenítették fel Bokor Barna testvér vezetésével, majd a férfikar adott elő egy spirituálét. A fúvós zenekar Dimény Sándor vezetésével szolgált.

Az igehirdetés szolgálatát Püsök Dániel lelkipásztor végezte. Konferenciánk jelmondata Jézus mondása: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Az első igehirdetés arról szólt, hogy Jézus az út, egyedül őáltala juthatunk el az Atyához. Életünk útjai külömbözőek, de csak egyetlen út az, amely az örök életre visz.

Az ige üzenete komoly megszólítás volt a szívek részére, amelyre a felhangzó imádságokban volt a felelet. Majd a zenekarral együtt énekeltük: „Hűséged végtelen, Uram, hozzám!”

Így volt ez 48 éven át, ezt tapasztaljuk a konferencián is, mert tudjuk, hogy Isten kész megéldani minket. Áldott legyen az Ő neve!

A szép napot a tábortűz melletti énekléssel zártuk.
Oláh Gabriella

TÁBOR, TORONTÓ

A Rámai Magyar Baptista Tábor a torontói gyülekezeté. 1960-ban vásárolták meg ezt a Torontótól 150 km-re, északra fekvő helyet, s a következő évben már konferenciát is rendeztek ott. Ez a mostani a 48-dik Bibliai Konferencia volt. (Tábornyitó konferenciának is szokták nevezni, mert ez az első nyári alkalom, s az utolsót -szeptember első hétvégén- táborzárónak.)
Cserepka János akkori lelkipásztor az elöljárósággal egyetértve kereste és találta meg ezt a Couchiching to melletti telket.
A gyülekezet tagjainak nem kis feladat a tábor fenntartása és üzemeltetése. Az utóbbi időben a szövetségünk is jelentős segítséget nyújt a táborozásokhoz. Pl. lehetővé tette, hogy egy új, kétszintes épületet építsenek testvéreink a régi étkező helyén.
Cserepka testvért Viczián János, Gerő Sándor, Herjeczki Géza, Dan László lelkipásztorok követték a torontói gyülekezetben. Jelenleg nincs lelkipásztoruk.
Ennek ellenére nagy feladatokat vállaltak magukra ezen a nyáron is.
Megszerveztek a bibliai konferencia előtt egy gyermektáborozást, ahol kb. harminc 13 éven aluli gyermek vett részt gyülekezeteinkből.

Lebonyolították a Bibliai Konferenciát, ahol a várakozásnál is nagyobb volt a részvétel. Szombaton és vasárnap kétszázan, illetve annál is többen voltak jelen. A három istentiszteleten teljesen megtelt a tábori kápolna (melyet Viczián János tv. idejében, 1975-ben építettek és adtak át a szolgálatnak.
Imádkozzunk a Torontói Gyülekezetért – rendeljen pásztort melléjük a gyülekezetek Ura, s adjon segítséget, erőt a szolgálatot végző hűséges tagoknak, ébressze, erősítse a megfáradtakat, csüggedteket, bizonytalanokat. Imádkozzunk a fiatalokért.
Imádkozzunk a táborban most folyó nemzetközi ifjúsági táborozásért – a közel 60 fiatalért, és azokért, akik ellátásukról gondoskodnak. Többször fognak utazni, kirándulni is a fiatalok, kérjük, hogy őrizze meg őket utaikban az Úr.
Megpróbálok mellekelni ide egy képet is, hátha sikerül. (Még nincs benne gyakorlatom.)

Képszöveg: A hosszú utazás után is frissel ébredő fiatalok egy része, hétfőn reggel, fél 10-kor.

Ha nincs kép, akkor nem sikerült beillesztenem. Majd máskor.

TÁBOR + IMATÉMA JÚLIUS 20-RA

A 48. Tábori Konferencián jártunk a hét végén. Erről , illetve ezzel kapcsolatban a gyülekezeteinkről, missziónkról írok e blog oldalain néhány napig. Azért is, mert máris kaptam két e-mailt, amelyben azt kérdezik testvéreink az óhazából, hogy miért is imádkozzanak 20-án, vasárnap az imaórán? Az Áhítatot használó gyülekezetek imaóráin ugyanis ez lesz az imatéma: Adjunk hálát és könyörögjünk az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetségben folyó lelki munkáért! (Ézs 61:9)
A tervem a következő:
Ma megkeresem és mindjárt ide másolom a februári MABAVISZ napra az Evangéliumi Hírnökben közzé tett, Szabó István testvér által írt anyagot.
A következő 3-4 napon pedig a a tábori konferenciáról írva ajánlom majd figyelmetekbe a gyülekezeteinket, missziónkat, kezdve a vendéglátó gyülekezettel.
Arra viszont máris kérlek benneteket, hogy a tegnap kezdődött és 10 napig tartó Rámai Nemzetközi Magyar Baptista Táborozásért könyörögjetek – folyamatosan, minden nap. 56 van együtt a rámai táborban, közöttük 15 Magyarorságról, 2 Erdélyből és egy-egy a Délvidékről, Kárpátaljáról és a Felvidékről. A következő 10 napig lehetne mindennapi imatémánk ez - ne várjunk vele huszadikáig!

AZ AMERIKAI SZÖVETSÉG BESZÁMOLÓJA

Szeretettel köszöntünk a MABAVISZ 2008-as vasárnapján, amikor együtt és egymásért imádkozunk, hálaadással és könyörgéssel járulunk mennyei Atyánk trónusához.

Köszönjük a 2008-as ÁHÍTAT fedőlapjára helyezett fényképeket, melyből most már minden olvasó tudja, hogy ez az év a mi Centenáriumi évünk. Július 18-20 között a Wheaton-i Billy Graham Center-ben tartjuk ez évi konvenciónkat és jubileumi ünnepünket.

Szövetségünkben 10 gyülekezet/közösség működik, ahol még a magyar nyelvet használják. Ezekben 9 aktív lelkipásztor működik. Egy gyülekezet lelkipásztor nélkül van (Toronto). Külmisszionáriusunk, Füredi Kamilla testvér Sierra Leone-ban bibliaiskolát szervez és vezet. Három ifjú bibliaiskolában, teológiai szemináriumban tanul.

Detroiti testvéreink ugyancsak 100 évre tekintenek vissza ebben az évben. Március 9-én Detroitban jubileumi ünnep lesz, tekintettel arra, hogy a szövetség vezető bizottságai ott tartják évközi gyűlésüket azon a hétvégén. Július 7-16 között a Ráma Táborban Nemzetközi Ifjúsági Tábort szervezünk, melyre a tagszövetségek gyülekezeteiből és a szórvány gyülekezetekből egy ifjúsági csoportot várunk. Az észak-amerikai fiatalokkal együtt töltik el ezt az alkalmat, s azután Chicagóban részt vesznek a centenáriumi ünnepen.

Kérjük az imatámogatást a következőkért:
Szövetségünk 100 éves ünnepéért, Isten vezetéséért a jövőben;
A detroiti jubiláló gyülekezetért, lelkipásztoráért;
A torontói gyülekezetért és egy jövendő lelkipásztorért;
A Nemzetközi Ifjúsági Tábor szervezőiért és résztvevőiért;
Gyülekezeteink lelki és számbeli növekedéséért;
Lelkipásztoraink hatékony szolgálatáért;
Teológiai hallgatóinkért.
Beküldte: Szabó István főtitkár
Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség

A LEVITICUS SZÍVE

A törvény szíve: szeress! - volt a tegnap délelőtti ige címe. Az egész Leviticus szívét is egyszerre ott találtam 3 oldalon belül a Károli bibliámban.
1. „Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!” (19:2). Szentek? Mi bűnösök vagyunk, hogyan lehetnénk szentek?
2. Úgy, hogy Isten lehetőséget készített a bűn rendezésére. 3500 évvel ezelőtt. A Golgotán ezt a tervét vitte teljességre. „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.” (17,11)
3. De nem csak megbocsátotta a bűnt, hanem lehetőséget adott arra is, hogy élni tudjon a reá figyelő ember. Törvényeket adott. „Tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én végzéseimet, emelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr.” (18:5) Törvényei nem korlátoznak, hanem élni segítenek!
4. S aztán negyediknek itt van a törvény szíve, az Úr Jézus szerint is a lényege: szeress. „hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.” (19:18)

Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene adnunk a 3-dik gondolatnak. „...amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által” – csodálatos!

KÖNYVEK

Salamon már 3000 évvel ezelőtt is tudta, amit mi a könyvespolcaink soha-sem-elég hosszán érzékelünk: A sok könyv írásának nincs vége (Préd 12:12).
Természetesen olvasásukra sincs elég idő. De azért megvesszük őket. Miért?
Mert szeretünk olvasni, mert érdekel bennünket, mert van amelyiket illik is megvennünk. Aztán némelyiket továbbadjuk, vagy eleve másoknak vesszünk meg (egy jó könyvnél nincs jobb ajándék).
Ezeket a könyveket magam hoztam át a nagy patakon, áruk a forint átszámításából adódik. Ha postán kell küldenem valakinek, akkor az árat a tényleges postaköltséggel meg kell növelni.

Max Lucado, Az élet nem rólam szól (It’s Not About Me) (KIA, 2007) 9.00

A HARMAT kiadó néhány könyve:
Metzger és Ehrman, Az Újszövetség szövege (Hagyományozás, szövegromlás, helyreállítás) 13.00
Chapman, Istenre hangolva (Isten szeretetnyelvei) 15.00
Chapman, Maradjunk együtt (Házassági krízisek megoldása) 15.00
Chapman, Családi összhangzattan (A családi harmónia öt jellemzője) 13.00
Yancey, P., Meghökkentő kegyelem (What’s So Amazing About Grace?) (keménykötéses) 20.00

További könyvek:
Billy Graham, Hogyan születhetünk újonnan? 5.00
Spurgeon, Isten igéreteinek tárháza (Napi elmélkedések) 7.00
Gerzsenyi Sándor, Bibliai Fejtörő 7.00

Erőm és énekem az Úr (Énekeskönyv) 10.00
Dicsérem Neved 2. (Fiatalok Krisztusért énekgyüjtemény) 17.00
Dicsérem Neved 4. (Fiatalok Krisztusért énekgyüjtemény) 17.00

Cseri Kálmán, Foltozni, vagy átöltözni? 3.00
Cseri Kálmán, A házasság válságai 2.50

Nemere István, Magyar őstörténet – a kezdetektől Szent István király megkoronázásáig 8.00
Nemere István, Erdély története, a fejedelmek kora (1541-1711) 8.00
Nemere István, A Székely nép története 8.00
Nemere István, Magyarország kormányzói és nádorai 6.00
Földi Pál, Legendás várak (a régi Magyarország leghíresebb várainak története) 8.00
Türk Attila, Hires emberek, mielőtt híresek lettek 5.00
Benedek Elek, Nagy Magyarok élete II. (Zrinyi Miklós, Balassa Bálint, Báthory István, Bocskay István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen) 6.00

Benedek Elek, Székely Tündérország 3.00
A kismalac és a farkasok és más mesék 5.00
Hófehérke és más mesék 7.00

Elisabeth Elliot, A szeretet ára 6.00
Elisabeth Elliot, Szerelem és tisztaság 6.00

Szinezd ki a Bibliát és más szinező füzetek 2.00

BŰNBOCSÁNAT ÓT MÓDRA

Mózes 3. könyvének egyik legfontosabb igeversét olvastuk ma reggel az Áhítatban. „Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek.” (3 Móz 17,11)
Számomra az áldozati rendtartások sora, meg egyáltalán az áldozat intézménye az által válik olvashatóvá, értelmessé, elviselhetővé, hogy Isten rendelte el, ilyen módón adva lehetőséget a vétkesnek a bűne(i) rendezésére.
A bűn rendezésének az ószövetségből ismert Isten-adta módja nélkül nehezen értenénk meg János szavait: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét.” (Jn 1,29)
Elfogadom, hogy így van: „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9,22).
Ó, hála néked Bárány, hogy szenvedésed árán… (nem találom az éneket, pedig benne van valamelyik énekeskönyvben).

GYERMEKBEMUTATÁS

Itt van például a gyermekbemutatás kérdése. Mikor is szoktuk bemutatni a kicsinyeket? Általában 6 hét után. Miért akkor? Azt szoktuk mondani, hogy mert így írja a Biblia. S valóban ezt írja elő 3 Mózes 12:4: az édesanya 41 nap után mehet a templomba.
No, de ha azért mutatnánk be a gyerekeket 6 hetes kor után, mert Mózes törvényében ezt olvassuk, akkor a lányokat csak 80 nap után vihetnék magukkal az őket szülő édesanyák. 80 nap az majdnem 3 hónap. Melyik gyülekezetünkben váratjuk az édesanyákat 3 hónapig a leánygyermekük bemutatásával?
Ez csak egy példa arra, hogy nem lehet helye a törvényeskedésnek az újszövetségi gyülekezetben.

MÓZES III.

Mózes harmadik könyvének végigolvasása nem kis feladat, s nem kevés kockázattal jár. Kíváncsi lennék rá, hogy gyülekezeteinkben hány helyen prédikálnak mostanában ezekről az igékről. Mi a kockázat? Például az, hogy az egyébként is törvényeskedésre hajlamos népünk, vagy hasonló lelkületű lelkipásztorok elkezdenek azon elmélkedni, hogy miért nem tesszük ezt, meg azt és hogy hogyan is kell az igének megfelelően élnünk. Mózes 3. könyve rendtartásai nem vonatkoznak már ránk. A lelkületét, a törvények célját kellene csak megértenünk. Beszélni róluk legföljebb ha valami üzenetet bíz ránk azokon keresztül az Úr, akkor kellene. Áldozat, szolgálatba állás, megtisztulás – megannyi fontos téma, de 3 Mózes csak kiindulási pont lehet a mai gyülekezetnek, semmiképpen nem útmutatás, vagy főleg nem forgatókönyv.
Lehet, hogy holnap folytatom.

50 ÉVES JUBILEUM VÁCON

Lassan egy hónapja lesz, hogy otthon jártam. A Váci Gyülekezet május 25-én tarotta 50 éves jubileumát. Mint a gyülekezet egyik korábbi pásztora (1988-1990, másfél év) együtt ünnepelhettem én is a testvérekkel – régi ismerősökkel és még több újjal (közel háromszorosára nőtt azóta a taglétszám). A gondosan megszervezett ünnepélyen az igehirdetés szolgálatának szép feladatát kaptam. Textusnak az az esti igét - Lukács 4:14-30, Az Úr Jézus názáreti szolgálata – választottam. A váci gyülekezet web oldalán meghallgatható az igehirdetés. A címe http://www.vbma.hu/
Bal oldalról a letöltéseket kell választani, azután pedig az igehirdetéseket, s ott a május 25-ét kell megkeresni. Vagyis lehet, ha valakit érdekel. Ha valaki meghallgatja, közben megnézheti a jubileumról készült fényképeket és szétnézhet a váci oldalakon is. A gyülekezet lelkipásztora Meláth Attila. A váci körzethez tartozik még Püspökszilágy is – ott egy kis gyülekezet él (Cserepka János egykori misszionárius szülőfaluja).

VALAHOGY MEGERŐSÍT

Egy nem túl régi e-mailemet olvastam valami miatt az előbb. Azt hiszem most is aktuális, meg holnap is az lesz ez a néhány gondolat. Tegnap azokat a verseket is felolvastam, ahol az Úr Jézus egy amolyan "csendesnapot" akart szervezni a tanítványainak, mert nagyon ki voltak fáradva a magukat folyton gyógyíttatni akaró emberek rohamaitól - de nem sikerült neki. (?!) Bizony, nem is olyan egyszerű az ilyesmi. Mi is elfáradhatunk, el is fáradunk néha. Jó lenne egy kicsit pihenni, de ha nem sikerül, akkor vahogy máshogy erősíti meg a Mester a tanítványait. Nem tudom hogyan, de valahogy ad új erőt. S szedegethetjük a megmaradt kenyeret a nagy vacsora után, s készülhetünk az újabb hajókázásra, ahol persze megintcsak szembe fog fújni a szél - és mégis partot fogunk érni.

AKIT SZERET AZ ÚR

Zsid. 12,4 Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bûn ellen. 5 És elfeledkeztetek-é az intésrõl, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ dorgál téged; 6 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. (Karoli)

Zsid. 12,4 Mert a bûn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, 5 és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”

Hebrews 12,4 In your struggle against sin, you have not yet resisted to the point of shedding your blood. 5 And you have forgotten that word of encouragement that addresses you as sons:
"My son, do not make light of the Lord's discipline,
and do not lose heart when he rebukes you,
6 because the Lord disciplines those he loves,
and he punishes everyone he accepts as a son." (NIV)

Hebrews 12,4-6 In this all-out match against sin, others have suffered far worse than you, to say nothing of what Jesus went through—all that bloodshed! So don't feel sorry for yourselves. Or have you forgotten how good parents treat children, and that God regards you as his children?
My dear child, don't shrug off God's discipline,
but don't be crushed by it either.
It's the child he loves that he disciplines;
the child he embraces, he also corrects. (The Message)

ESIK

Garázs szélre készülünk már egy hete.
Ma és holnapra terveztük. De itt ülök a computer mellett, hallgatom, amint dörög az ég és folyamatosan, erősen esik az eső.
Persze napok óta valami ilyesmiről szólt az előrejelzés. Azért mégis azt reméltük, hogy –mint olyan sokszor máskor- elkerül bennünket a vihar. Valahogy mégsem tudok azért imádkozni, hogy álljon meg az eső, múljon el a vihar. Pedig az lenne jó nekünk. Dehát milyen jogon kérjem az Urat arra, hogy itt süssön a nap, hogy megtarthassuk a tervezett garazs-szelet, amikor kevesebb, mint ezer mérfölddel arrébb akkora árvizek vannak, ami minden eddigi rekordot meghalad. Emberek tízezrei menekülnek az elöntött házaikból, vagy a kórházakból, iskolákból; az utcákon csónakkal lehet közlekedni stb.
Annál többet nem tudok tenni, minthogy megköszönöm, hogy bennünket elkerült mindeddig ez a nagy nyomorúság, hogy mire ideér a vihar, már sokkal gyengébb, mint Iovában, vagy Kansasban stb.
Őrizz meg bennünket a viharokon keresztül Urunk és légy irgalmas a sokezer lakását, házát elvesztett emberen – közöttük különösen a hívőkön. Miért a hívőkön elsősorban? Azért, hogy legyen elég erejük példát mutatni, legyen erős hitük a próbákon úgy áthaladni, hogy abból nekik is, másoknak is áldás fakadhasson.
S ha majd elmúlik a vihar, s lehetőség lesz rá, megtartjuk a garázs szelünket is.
Jeremiás munkatársának, Báruknak egyszer külön is üzent az Úr. Többek között ezt mondta: „És te kívánsz magadnak nagyokat? Ne kívánj!” De arra számíthatott, hogy megtartja, megőrzi őt az Úr. (Jer 45:5). Az egész rész 5 versből áll, olvassátok el.
S aztán, ha jó idő lesz, ma délután, vagy holnap gyertek el, s megkezdjük a kipakolást.

Uram, hová mész? (Jn 13:36)

Elment az Atyához. Mielőtt elment volna, mindent elmagyarázott tanítványainak. Szavait megőriztette nekünk. Mi is tudunk már minden fontosat. Részleteket nem tudunk. Nem azért, mert nem olvastuk eleget az Igét. Sok-sok részletkérdésről annyit tudunk csak, hogy azt nem is fogjuk megtudni amig a mennyország innenső oldalán vagyunk. Dehát nem az a lényeg, hogy minden lényegeset megértetett már velünk? Engem tkp. már nem is érdekel, amit nem jelentett ki nekünk a Mester. Elhiszem, hogy megvolt rá az oka.
S itt egy régi versem, a mennybe ment Király dicséretére!

MENNYBEMENETEL
"Felemeltetett a mennybe."
Márk 16:19

elmentél
hogy velünk maradj örökre

így akartad

s hogy úgy van
mint akartad
s hogy jól van így
míg kezünket fogod
itt az enyémet
s amott
más kontinensen
az övékét
és bárhol bárkiét ─
míg kezünket fogod
tudjuk hogy jól van így

de hogy Pétert
hogy édesanyádat
milyen nehéz úton vezetted
s milyen hatalmas kézzel
hogy szívük meg nem szakadt ─

***

légy áldva Mester
mennybe ment Király
dicsérjen ég
kereszt
töprengő értelem
s a szívünk
(1979)

HALADUNK? HALADHATUNK! HALADUNK.

FELÉD
"Jézus így szólt: jöjj! Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus azonnal kinyújtotta a kezét..." (Máté 14:29-31)

és miért ne fújna a szél?
miért ne háborogna a tenger?
s mikor nem volt éltünk hányatott?

de ha nem ragad csüggedt lábunk az útba
s ha a göröngyökben föl nem botlik
kétségbeesett agyunk:
haladunk

Herjeczki Géza (1969)

VIHAR ÉS CSEND

Nagyszerűek ezek a tengeres-viharos történetek az evangéliumokban. Több is van belőlük, s nem egyformák. Ahogy egyik vihar sem olyan, mint a másik.
Lehetséges volna, hogy 42 éve írtam ezt a verset? Alig tudom elhinni.
Mindig is úgy van, hogy ha nem törődik velünk: elveszünk.


"Akkor nagy szélvihar támada...
Ő pedig aluszik vala...
Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
ÉS LŐN NAGY CSENDESSÉG."
(Márk 4,37-39)

Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
Repülőzúgás mindenütt
Házak holtan hanyatlanak a semmibe
Rémült arcok rohangásznak céltalan
Lyukukból kiöntött ürgék az emberek
Reszketve remegnek
Már nem tudnak sírni
Gyermekeik polipkarja rágja aszott bőrüket
Kiáltanak
Rekedt hörgő-hangjuk félve tör az űrbe
Halljátok?
Kiáltanak

Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
Repülőzúgás mindenütt
Büszke bomba rikoltva robban
Hullámzanak a falak
Szikrázik a föld -
Föld
Háborgó tenger
Nagy Vietnám
Hullámaid lassan kiöntenek
Belzebúb belopta kakukktojását
Földfészkünkbe
A háború lassan háborog
Dühöng
Örjöng
Kihányja az énekes fiókákat
Téged
Engem
Az emberiséget

Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
Repülőzúgás mindenütt

Talán alszol Uram?

Ha nem törődsz velünk
Elveszünk
1966

VÉGRE MÁRK

Ez a legszebb evangélium – ezekben a hetekben újra meg újra ezt gondolom. Régen Jánost szerettem a legjobban – mármint János evangéliumát. Most hónapok ószövetségi igéi után Márk evangéliumából hirdetem Isten csodálatos üzenetét.
Majd megpróbálom, lehet-e ehhez az oldalhoz kapcsolni igehirdetést. Persze a kérdés igazában nem az, hogy lehet-e, hanem hogy, sikerül-e? Időt találni rá, hogy megfelelő formátumba másoljam a felvételt (általában itt szoktam elakadni), s azután feltenni a Net-re.

Alig akarom elhinni, hogy már 3 hete nem írtam ide. Sajnos az ilyen ezután is meg fog történni, remélem azonban nem túl sokszor.

Ma még idemásolom a múlt (vagy azelőtti?) szerdai témánkhoz kapcsolódó egyik versemet. Ma már egy kicsit messzebbre látok, de nem annyira, hogy ez a 27 éve írt versem igaz ne lenne. Még ma is sokminden fáj, azért is, mert még nem látom, nem értem egészen a jövő ragyogását.
(Persze, az ragyog, ha nem látom is. SDG)

"ELKÜLDVÉN FEJÉT VÉTETÉ JÁNOSNAK"
(Máté 14:10)

micsoda kincs lehet az a
másik élet
mennyire más lehet
az az igazi
milyen összehasonlíthatatlanul
nagyobb lehet a fénye
ha ezt az életünket
Heródesnek
csak úgy
átengeded

nekem fáj még
Jánosaid halála
s bocsáss meg:
az én fejem
egyenlőre még nagyon is
fájna

még nem látok elég messzire
1981

ITT AZ ÜDVÖSSÉG NAPJA

Ímé itt az üdvösség napja – olvasom ma reggel (2 Kor 6,2). Pál egy ézsaiási próféciát interpretál így: most van itt az az idő, most jött el az a nap. A kegyelem és üdvösség napja, a meghallgattatás és az áldás napja.

Van értelme azt írnom, hogy a mai nap különös nap a számodra (kedves olvasó, vagy a padokban előttem ülő hallgató)? Lehet, hogy holnap olvasod e sorokat, vagy egy hónap múlva. S aztán tegnap nálunk arra szólított fel az igehirdető, hogy figyeljünk, s vegyük észre, ha a megtérés napja ez a mostani a számunkra, hiszen „mindennek rendelt ideje van” (Préd 3). S van rá esély, hogy a jövő vasárnap újra azt hirdetem, hogy „betelt (elérkezett, lejárt, beállt) az idő, térjetek meg és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15) Van hát értelme a mai napot hangsúlyozni?

Igen, sőt másnak nincs inkább értelme. A múltról csak úgy van értelme beszélni, ha annak valami köze van a jelenünkhez. Csak a holnapról beszélni, amikor lehet hogy meg sem érjük azt, mit ér? Isten igéje mindig ma szól és mai választ vár a hallgatótól. Elindulni Hozzá, elindulni Vele, bűnbánatot tartani, igéretet tenni, könyörögni és hálát adni, mondani és megtenni – ma lehet.

Persze, lehet, hogy megérjük a holnapot – bízom is benne! De a holnapból, mire belelépün, ma lesz. Most van tehát az üdvösség napja, ma van a megtérés ideje, ma van az odaszánás napja. A mai nap a mi időnk. Isten adta. Nekem is, neked is az Isten adja.

újra a kódokról

Ma ez a válasz érkezett tegnapi levelemre:
Köszönöm a megtisztelő válaszát és kérem kövesse figyelemmel majd a történéseket. Fontos mérföldkőhöz érkeztünk, és a tisztánlátás mindenkinek fontos.Tisztelettel ... L.

Megértette barátunk a válaszomat? Attól tartok, hogy nem. Dehát én sem vettem komolyan ajánlatát -, pedig milyen jó is lenne, ha lapunk példányszáma ilyen drasztikus mértékben megemelkedne!

Gondoljunk csak bele, mindenki az Evangéliumi Hírnököt olvasná, s alig várnák, hogy megjelenjen végre a következő hónapi szám. Még a végén nem csak János bátyám reklamálna a késésért, hanem mindenki azt követelné, hogy érkezzen meg időben a lap!

S aztán lenne cikkem is, bőven, hiszen egy olyan lapba mindenki szívesen írna, amelyik ilyen nagy példányszámban kerül a piacra. Még az előfizetési árat is könnyűszerrel megemelhetnénk, hiszen mindenki olvasni akarná így is, úgy is. Talán még a deficitből is kihúzna bennünket ez. A szerkesztő fizetésemelést kapna – no, de ne folytassuk.

Olyan hírünk van, amit 100 év után is érdemes közölni, érdemes újrafogalmazni. (100 éve folyamatosan megjelenik az Evangéliumi Hírnök) Olyan hírünk van, aminek továbbadását még áldozatok árán, deficites kiadást is vállalva hirdetünk. Ez a hír örömhír. Ez az örömhír: az „evangélium”, az a kétezer éves üzenet, hogy Isten szereti és keresi és megtalálta és üdvözíti a Hozzá térő bűnös embereket. Az Evangéliumi Hírnök az Evangélium Hirnöke – ahogy lapunkat az első évtizedekben nevezték is.

S bár sajnos nem túl sokakat érdekel, de akiket mégis, azoknak örömmel és szívesen készítjük és küldjük. (Azért örülnék annak, ha új előfizetőket is találnánk, kódokkal, de inkább azok nélkül.)

BIBLIAKÓDOK

Egy kis ablak a szerkesztő hétköznapjaira.

Nem minden nap kapok ilyen levelet. Ha van kedve valakinek mosolyogni, vagy szomorkodni (vagy e kettő bármelyik változatáthoz), olvassa el.

Tisztelt Szerkesztőség!
Önök megjelennek egy bizonyos példányszámban, rendelkeznek egy bizonyos eladott lapszámmal. Ha új, friss hírt tudnak közölni, akkor az Önök példányszáma az eredeti példányszámnak a többszörösére nőhet.
Ma jelentkezik Önöknél egy ember, aki a Biblia kódját, hosszú évtizedek kitartó munkájával meglelte, és e kód segítségével a Bibliát megfejtette.
A Biblia megfejtését, a Biblia kódját, szeretné az újságokban új hírként beharangozni, az örök élet valóságát, az egész emberiség elé tárni.
Az újságírás, a könyvkiadás üzlet. Tehát Önök ezt nyerik a közlés által. Példányszámuk a többszörösére nő. Ez bizonyos anyagi hasznot jelent.

A Biblia közel hat milliárd példányban van jelen a világon. Ha Önök közlik a kódját, megfejtésének logikai menetét, akkor, aki meg akarja érteni a saját Bibliáját, az kénytelen lesz megvenni az Önök lapját. A kód elvezet az örök élet valóságához. Így nagyon sokan fogják megvásárolni az Önök lapját.
Így kínálom fel Önöknek a kódot, és a megfejtés logikai menetét, lépésről lépésre, folyamatos közlésre. 2008-as év az egyházban a Biblia éve.
Tisztelettel: .... L. Tel.: .......

Kedves ... .... !
A Biblia üzenetének megértéséhez nincs szükség semmiféle kódra.
Ki ne értené azt, hogy a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.
Ki ne értené azt, hogy Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy valaki (Herjeczki Géza, vagy éppen ön) hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

A kódokkal valóban lehet üzletelni. Nem könnyen ugyan, de milliós haszonra tettek szert az ilyen jellegű könyvekkel azok szerzői. Mi semmi ilyenben nem veszünk részt.

Isten maga gondoskodott arról, hogy megérthessük az Írásokat: emberül beszélt (magyarul is olvashatjuk), egyszerűen beszélt, a Szentlélek által segít megérteni nem csak a történeteket, hanem az üzenetet is. Hogy sikerült mindez Istennek, az abból is látható, hogy milliók szeretik és olvassák az Igét és annak olvasása és hallgatása során megtérésre jutnak, bűnbocsánatot és üdvösséget nyernek. Milliók - régen és napjainkban is.

Ha ön pénzt akar keresni és sikerül a kódjaival, gratulálok.
De ha az üdvösségre szeretne eljutni, akkor egyszerűen fogadja szívébe az Úr Jézus Krisztust, az értünk élt és halt és feltámadása után ma is élő Messiást és üdvözülni fog.
Szeretettel, Herjeczki Géza

Kipróbálom, hogy képet tudok-e beletenni ebbe a blogba. Máshol láttam, bizonyára itt is van rá mód. Ha egy havas fenyőfát láttok e sorok után, vagy mellett, akkor sikerült.

Nagyszombaton ezt láttam az irodám ablakából. Most is esik a hó, de ez már semmi.

Úgy tűnik, hogy sikerül. Keresek hát mégegy nagyszombatit, amit az imaház körül készítettem. Várjátok meg, míg megtalá

lom.

Így nézett ki a húsvétra váró detroiti
(Lincoln Park-i) imaházunk szombaton délben.

NEKEM IS MEGJELENT

“Nekem is megjelent” – mondja egy felsorolás végén Pál apostol (1 Kor 15:8). Az első lényeges dolog ebben az, hogy egy sorba állítja a mennybemenetel előtti megjelenéskkel azt, ami már pünkösd után történt, hogy t.i. neki is megjelent a Feltámadott.
Azt jelenti ez, hogy én is egy sorba állíthatom ezekkel azt, hogy nekem is megjelent, hozzám is szólt, engem is elhívott az Úr?
Igen és nem.
Nem állíthatok egy sorba az Isten Igéjében leírt eseményekkel semmit, ami azután, vagy mostanában történt. Nem hozhatom a magam apró szintjére a világtörténelem legnagyobb eseményeit, melyekkel Isten elindította azt az eseménysorozatot, amelynek következményeként milliók találkoznak az élő Jézus Krisztussal, egészen addig, míg Ő vissza nem jön.
Nem állíthatom egy sorba a magam találkozását az igében leírtakkal, hiszen az enyémhez hasonló módon találkozott Ővele mindenki, aki elfogadta Őt.
De, hogy nekem is megjelent, mint a tanítványoknak és Pál apostolnak, de hogy azóta millióknak megjelent és ma is megszólítja a Hozzá térőt, az annyit is jelent, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Unokáim is - ha ad ilyeneket az Úr – ugyanúgy lesznek hívőkké, mint ahogy mi lettünk azok (11.v.). Jézus Krisztus elvégezte a váltság munkáját, él és együtt munkálkodik azokkal, akik már elfogadták Őt.
Nekem is megjelent... ugyanúgy és mégis egyszeri módon, személyesen. Magához emelt, bár apró voltam; s bár magához emelt, ma is apró vagyok, mint a többiek, de már az Övé.
Neked is megjelent?

HÚSVÉT UTÁN

Ha az Úr Jézusról beszélgetünk, ha Róla gondolkodunk, várhatóan hozzánk csatlakozik, amint azt az emmausi tanítványok esetében tette (tegnap délutáni igehirdetés). Még akkor is, ha szorongások, esetleg kétely is lenne szívünkben, mint annak a két tanítványnak. Ez a kegyelem ma is, nekünk is adatik. Azért, mert a Názáreti Jézus nem csak feltámadott az Írások szerint, hanem ma is él – az írások szerint és a tapasztalataink szerint is.

Figyelj, keresd, olvass Róla. Ma reggel például sokan ezt olvastuk “Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiába való a mi prédikálásunk, de hiába való a ti hitetek is - még bűneitekben vagytok.” (1 Kor 15:14, 17) Pál bátran húzza a vonalakat, fogalmaz úgy, ahogy nem mernek sokan. Élete és szolgálata értelmét is kockára teszi a gondolattal: hiábavaló, ha Krisztus nem támadott volna fel. Ez azt is jelenti, hogy meg kell értenem, ha sokan (nagyon sokan) értelmetlennek tartják a keresztyén hívők életét, a gyülekezetek létezését, az igehirdetéseket stb. Akik nem hiszik, hogy Krisztus feltámadott, miért ne lehetnének olyan szigorúak, következetesek gondolkodásukban, mint Pál? Számukra értelmetlen, amit teszünk.
Nem lepődök meg, ha a vallásoskodást hiábavalónak tartják. A föltámadott Krisztus nélkül, élő Jézus Krisztus nélkül, övéivel személyes kapcsolatot tartani képes Jézus Krisztus nélkül a vallásoskodás csak egy üres keret. Jakab apostol meg azt mondja, hogy az nem sokat számít, hogy valaki hiszi Isten létezését. Nem teszi az még keresztyénné. Vallásossá esetleg. Sok olyan vallásos ember él e világon, aki keresztyénnek mondja magát, mert keresztyén templomba jár, de Krisztust személyesen soha nem ismerte, Vele még soha nem találkozott. Öt természetesen nem is hívhatta be szívébe, életében Neki nem adhatott helyet.
Ezért is tartom olyan fontos üzenetnek a mai igét, hogy t.i. Krisztus feltámadása nékül semi értelme nincs “hivönek” lenni. Ezért mondom hát és üzenem mindazoknak, akikhez elhat a hangom, vagy akikhez eljut a levelem: mindaddig, amíg nem találkozott valaki az élő Jézus Krisztussal, amíg Jézus Krisztust el nem fogadta személyes megváltójának, élete Urának, addig egy olyan vallásos életet él, melyre Pál apostol azt mondja, hogy hiábavaló. A célja természetesen nem az Pálnak, hogy még attól is elvegye a kedvét a templomjáró embernek, amit eddig szívesen tett, hanem az, hogy felhívja figyelmét arra, hogy mindaddig hiányzik a lényeg az életéből, amíg a feltámadott és élő Jézus Krisztussal nem találkozott és Őt szívébe, életébe be nem hívta.

Ha erről nem tudunk, vagy merünk olyan világosan szólni, mint Pál apostol tette, akkor jutunk abba a helyzetbe, hogy nem tudunk és nem merünk imádkozni némelyek megtéréséért, hiszen hogyan és minek térjen meg, ha már egyszer “hisz Istenben”?
Krisztus feltámadása és élete, az Őbenne vetett hit és a Vele való személyes kapcsolat a mérce. Ennél kevesebb nem elég az üdvösségre. Ennél kevesebb nem elég Pál apostol szerint ahhoz, hogy életünk értelmesen teljen, ennél kevesebb nem elég ahhoz, hogy bűnbocsánatot és üdvösséget nyerjünk.

“Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül!” (1 Kor 15:20) Ő él és felkeresi azokat, akik Róla beszélgetnek, Róla gondolkodnak. Ő él és felkeresi, megszólítja azokat, akikért imádkozunk. Hitet a Vele való személyes találkozás ébreszt.

MA IS (Lukács 24:1:12)
Elhengerítve lehet bár a kő,
üres lehet a sír
szólhatnak angyalok,
zenghet a prédikáció –
üres fecsegésnek tűnik az,
legföljebb csodálkozásra késztet.

Hitet a Vele való
személyes találkozás ébreszt!
(Herjeczki Géza, 1982)