Még két régi húsvéti

HÚSVÉT REGGEL

én is ide szaladtam Jézusom
Máriával tekintek az anyagba a sírba
s csak angyalaidban vagy ott jelen

harmóniumba búg ujjam alól a
Halleluja - Hála légyen - Az Istennek

támadj belém Uram
jobban mint eddig bármikor
a Te Lelked tágítsa végtelenbe lelkem
hadd legyek szabadon Tebenned
a Te boldogságod
a Te életed
a Te végtelenséged nőjön fel bennem
hogy határtalanba száguldó Lelkedet
én is görgethessem
az emberek között
. 1967

HÚSVÉT


Évenként szabályosan, szinte monotonon ismétlődnek ünnepeink. Mégsem lehet föllapozni a tavalyi, vagy az azelőtti ünnepeinket, gondolatainkat az idén. És rendjén van ez így. Kínos lenne például egy múlt-év Húsvétjára készült prédikációt változatlanul elmondani ma.

Az ismétlődő, de sohasem ugyanolyan ünnepeink sorában számomra kiváltságos helyet foglal el az idei Húsvét.

Kezdem megérteni, hogy ez a legcsodálatosabb, legjelentősebb ünnepünk. Hiszek Húsvétban, a föltámadásban. Húsvét a hitemet jelenti. Azt, hogy: mégiscsak lehetséges!

Lehet!

Nem válhat soha életem értelmetlenebbé, mint Krisztus leesett, értelem nélküli álla a kereszten.
Nem lehet soha sivárabb lelkem, mint a keresztről a semmibe-meredő fénytelen szempár.
Nem lehetek soha akaratlanabb, közömbösebb, mint a kereszten függő mozdulatlan test.

Amikor érzem, hogy ujjaim közt esik szét akaratom;
amikor az utak bezárulnak körülöttem;
amikor belémlopakodik a kétségbeesés: hát még az egymásnak-rendeltek találkozója is elmaradhat? - földereng akkor előttem a szegzett kéz, a szavak-nélküli tátott száj, a megkövesedett szem, a megőszült szakáll.

Egyszerre magasba lendül céltalanul csüngő kezem. A megértett Nagypéntek után hozsannát kiált.
Hát mégis! LEHET, kiáltom, s éledő értelmem betűzi a szót:

Lendület, Erő, Hit, Eredmény, Teljesség.
Húsvét. Nem-értelmetlen, nem-holt, nem-savanyú élet.

Életelemem, életlehetőségem ez a Húsvét. Csalódásaim, kétségeim, kereszteim, nagypéntekeim föloldódhatnak, mert Húsvét a győzelem. A lehetőség.

1969

NAGYHÉT (4) - HÚSVÉT

MA IS
(Lukács 24:1-12)


Elhengerítve lehet bár a kõ,
üres lehet a sír,
szólhatnak angyalok,
zenghet a prédikáció ─
üres fecsegésnek tûnik az,
legföljebb csodálkozásra késztet.

Hitet a Vele való
személyes találkozás ébreszt!

(1982)


FÖLTÁMADOTT!

Micsoda nehézfejû
tanítványaid vagyunk
Uram!

Bambán bámulunk
az üres sírba.

Kétségbeesetten kotorászunk
dolgaink között:
"itt kell lennie!"

Téged nem háborít föl
konok hitetlenségünk.
Mellénk állsz.
Megkérded kit keresünk?

Újra megteszed
a lehetetlent:

korlátok közé szorult
tekintetünk kötelékeit
megoldod
föltámadott arcod
ragyogásával.

(1973)

KÖZTÜNK JÁR
(gyermekeknek)

Jézus él!
Jézus él!
Hirdessük mindenfelé!
Él és szeret bennünket,
gyermeket és felnõttet.
Föltámadva köztünk jár,
engedelmes szívre vár.
Hirdessük mindenfelé:
Jézus él,
Jézus él,
él és szeret bennünket,
gyermeket és felnõttet!

(1976)


ÜRES SZÍV

nincs itt
mondták az angyalok
a sír üres

itt sincs
dobogja meglepett
szégyenkezõ szívünk
itt sincs
bár itt lehetne

jöjj Föltámadott
szívünket újra töltse be lényed
értelmetlen Nélküled az élet

Herjeczki Géza (1980)


HÚSVÉTI KIÁLTVÁNY

1.
Keresztnél kezeket tördelő meaculpázók!
Sírra kövér könnyeket ejtők!
Vasárnapra mindezt elfelejtők!
Keresztyének!
Krisztus köztünk él!
Föltámadt, mert meghalt!

Ti nagyon jól tudjátok, hogy értünk
és helyettünk
és miattunk.

És nem csak meghalt -
föl is támadott,
hogy mi is meghalhassunk,
és föl is támadhassunk!

2.
Nyögéstől és recsegéstől hangos a föld:
mindegyikünk saját krisztus-keresztjére mászik.
Tenyereink a szögek köré vörösödnek,
fejünk tövis-koszorúba mélyed,
szenvedő ráncok nőnek arcunkra,
sebeinkből kiszédülő vércsöppek nyöszörögnek.

Kétezer éves agónia.
Kinlódás vég nélkül.
Föltámadni akarók nem tudunk meghalni:
minden lélegzetünk,
minden gondolatunk
énünket élesztgeti.


3.
Kínlódók kara!
Kiáltsunk egyszerre föl!
Nyöszörgésünk hangoljuk össze:
Kevés ez a 4 seb Urunk a föltámadáshoz!
Hatalmas énünk képtelen kicsöpögni belőlünk!
Örök péntektől szabadíts meg!
Döfd belénk dárdád,
hogy az átszakított bordák közt
kiessen belőlünk a szenvedés!

Kiabáljunk:
dárdát énünkbe!
utolsó sóhajt!
szabadulást a keresztről!
föltámadást!
húsvét-vasárnapot!

1968

Nagyhét (3)

NAGYSZOMBAT

egész nap nem volt egy szavad se hozzánk
emberekhez
oktató szádból elszökött az értelem
a lüktető élet nyelvét elfeledted

nagyszombati ember vagyok én is
ma egész nap
- s hogy mióta? s meddig? -
álmosság
letargia
értelmetlen semmit-tevés a gyárban
itthon céltalan mindenbe-kapás
összeszaggatott szonett
kedvetlen lassú pulzus

nem merek szürke szemeimbe nézni
mert ott a Te szótlan szádra
egész nap lebegő élettelenségedre látnék

Uram
Te holnap kilépsz a hallgatásból
hadd lángoljanak hát föl holnap
az én nagyszombati szemeim is

1968

Nagyhét (2) két nagypénteki vers

"FELELJ HA VAGY!"
(Zelk Zoltán)

'kérdezni szeretnék inkább'
mondtad az imént
a képernyőn
és mondtad a versed
a csodálatos kétsorost
a 25 éve írottat:
"Szélfútta levél a világ.
De hol az ág? de Ki az ág?"

megállítottál

nálunk zúgnak a harangok éppen
körmenetre ment az egész falu
húsvéti prédikációmra készülök

mondd Zoli bácsi
nem látod tényleg Őt?

beszélni nem sokat beszél
csak szeret
és úgy uralkodik
ahogyan a keresztre ment

Őt meg lehet tagadni
Ő úgy "van"
hogy lehet nem-észrevenni

jelenlétét nem kényszeríti ránk
de szól
hív és szeret

neked kell válaszolni
(1979, Jánoshalma)


FÁJDALMAK FÉRFIA
Dsida Jenőre emlékezve*

talán mert halálos beteg voltál
te is
s tudtad:
már közeleg az óra
talán azért értetted meg
jobban mint más
a Mestert

tudtad
hogy Krisztus Ő
dicsőséges Király
országa fényes
uralma végtelen
de nem itt tündököl

itt inkább szolgál
gyötrődik
itt inkább értünk imádkozik
fájdalmainkat hordozza
s hogy mi is élhessünk Vele:
meghal helyettünk

Dsida Jenő (1907-1938), a "Krisztus" című vers szerzője.
(1983)

NAGYHETI VERSEK

A NAGYHÉT számomra a legfontosabb hét. Jézus Krisztus egy ilyen hét során szenvedett értem és az egész világért. Nem csak szenvedett, hanem az életét is odaadta értünk, megszerezve ezáltal a bűnbánó számára a kárhozat helyett az üdvösséget.
Verseim közül megkeresem a Nagyhét eseményeihez kapcsolódókat, s a következő napokban ide másolom őket.
Régen írtam ezeket. Hátha újra is kapok inspirációt. Mert ahogy az igehirdetéshez, a vershez is ihletés, kijelentés, de legalábbis valami felülről jövő szükséges.

VIRÁGVASÁRNAP

"Az Úrnak szüksége van rá!"
(Lukács 19:34)

Én Uram, nagy királyom
a szívem nézd - kitárom
előtted.

Mindent oda'dnék néked -
ha volna rá szükséged.

Parancsod készen várom.

Én Uram és királyom
használj, mert alig várom,

hogy alkalmas lehessek,
szolgálatot tehessek
Neked.

* * *

Bár ott lehettem volna!
Pálmát lengettem volna.
Lábad elé a porba
ruhám vetettem volna.
Ha ott lehettem volna!

* * *

"Kicsoda ez?" (Máté 21:10)

A Názáreti Jézus ő!
Így szóltam volna bátran,
ha tőlem kérdezik: kicsoda ez?

Jézus ő,
a Mester,
ki életem örömmel,
erővel,
értelemmel
töltötte meg.

Azóta zeng az ének
ajkamon. Nagy nevének
tisztelet és dicséret
érte. S amíg csak élek
Uram, én arra kérlek:
nevedről hadd beszéljek,
s az ajkamon az ének
ne érjen soha véget!
1974


A NAGY FOGADKOZÓ
(Máté 26:30-35)

ha mindnyájan megbotránkoznak is
Tebenned
én meg nem botránkozom soha!

ha mindnyájan mutogatnak is rám:
a nagy fogadkozó:
a háromszor tagadó!

(tudom én:
nem levegőbe beszéltél
Péter)

hitetlenkedés és előítélet
s te
örökkön kukorékoló énem:
(megpróbáltatás éji kakasok)
ti köszörülitek
értelembe hasító
ésszerűséget sértő
bárgyú mondataimat:

ha
meg is kell halnom
Veled:
nem tagadlak meg!
1968

AZ ÁRULÁS

"Erre a tanitványok mind elhagyták őt és elfutottak."
(Máté 26:56)

Messiásodat
kinek szavába gyökerezett idegzeted
kit titkon szívedbe rejtettél
kinek fogadalmakat tettél
ki nélkül nem tudtad elképzelni életedet
halálra keresik

ideges kapkodással
szíved legmélyebb sarkába rejted
s már rettegsz is magadtól
mert agyadban megszilárdul egy hang:
"egyiktek elárul engem"
rettegsz magadtól
mert jól tudod hová rejtetted

egyszerre vív csatát benned hited:
"hiszen másként nem lehet csak veled"
és e borzasztó szkizoid gondolat:
"talán éppen én fogom elárulni"
felüvöltesz
őrülten kiáltozol magadban:
"én soha soha soha"
de tudod:
halálra keresik
s hogy egyikőtök elárulja

föl sem észlelsz
s már itt vannak Messiásodért
kardot rántasz és lecsapsz
vagy - inkább eldobod
hiszen így könnyebb lesz futni

rohansz
és átkozod a gaz árulót
ki Messiásodat eladta
futsz
és átkokat szórsz a hitvány alakra
1969