2010/03/30

NAGYHETI TEMETÉS

A Virágvasárnap már mögöttünk van. Benne vagyunk a NAGYHÉT-ben. Hogy telt a hétfő, az imahétfő? – bár ezúttal jó lenne az egész hétre kiterjeszteni a gyülekezetért és egymásért való imádságokat is!
Korpás Magdolna temetésére mentünk délelőtt. Monrón temették, olyan 40 perces útra van ez Béláéktól – mert onnan indultunk 2 kocsival, nyolcan. Köszönöm, hogy eljöttetek. Szép bizonyságtétel volt az énekünk: Ha Isten békéje lakja szívemet... két verset magyarul, egyet angolul énekeltünk.
Meglepett, hogy egy szép gyülekezetnyi embert találtunk a funerálhomeban, akik tulajdonképpen mind közvetlen családtagok voltak: gyerekek, unokák és dédunokák.
A családból ketten szóltak, ami tkp. bizonyságtétel volt elsősorban. Ifjúsági prédikátor az egyik unoka. Valaki szólót énekelt: A tied vagyok... ó, vonj engem, Jézus, mindig közelebb... persze, angolul. Én is angolul szolgáltam, illetve a bevezető imádságot magyarul mondtam. Korpásnéni gyermekei értenek magyarul, Kati kiválóan beszél és olvas is, de a fiatalok nem.
A hangsúly azon volt, hogy Korpás tvnő az Úrban halt meg, beszéde és élete Jézus Krisztusra mutatott, s legyen ez a jelenlevőknek vigasztalásul, és legyen jó példa is, hogy mindannyian Őt kövessük! Ahogy a családot láttam és hallottam, úgy tünt, hogy legnagyobbrészük hívő.
Nincs is annál fontosabb, minthogy Jézus Krisztusról szóljon az életünk – nem is csak Istenről, hanem a hozzá vezető egyetlen útról, az értünk életét is feláldozó Jézus Krisztusról.
Nem sokkal több, mint egy hónapja Fűr testvérnő ment el közülünk az Úrhoz. Egy éve meg Béla bácsi. Hárman is hiányoznak.
Kérjük a gyülekezet Urát, hogy állítson a helyükbe másokat, adjon megtérőket, pótolja, növelje gyülekezetünket!

No comments:

Followers