Evangélizáció Szatmárnémetiben

Szatmárnémetiben két lelkipásztora van a gyülekezetnek: Vékás Zoltán testvér és egy jóval fiatalabb, Szűcs Sándor. Imaházuk befogadóképessége olyan 200 közeli (karzatokkal együtt). Azon a hétvégén, amikor a MABAVISZ tanácskozás és missziós konferencia volt Nagybányán, a szatmárnémetiek evangélizációt tartottak. A több napos evangélizáció záró alkalmaira –szombat estére és vasárnapra- Kulcsár Tibor budafoki lelkipásztort és gyülekezetét (énekkar, zenekar, harang-zenekar) hívták meg. Vasárnap estére a várható érdeklődők számára való tekintettel kibérelték a város egyik hangversenytermét, ahol 600-an is elfértek.
Erre az esti evangélizációra igyekeztem én is, Kovács József testvérék jóvoltából, akik magukkal vittek. Mészáros Kálmán testvért pedig Balláról hozta valaki Szatmérnémetibe.

Mire megérkeztünk, az impozáns, két galériás, páholyos hangversenyterem teljesen tele volt. Gondolom, hogy a jelenlévők fele látogató lehetett. Nagyszerű alkalom az evangélium hirdetésére. Szólt az evangélium? Igen. Vékás és Szűcs testvér megnyitó szavai és imádság után Mészáros testvér (a Magyarországi Baptista Egyház elnöke) és Herjeczki testvér (az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség elnöke) köszöntötte a jelenlévőket, majd a budafoki gyülekezet kiválóan felkészült énekesei és zenészei szolgáltak.



Az evangéliumi üzenetet tolmácsoló énekek között két testvér bizonyságtétele hangzott el. Mind a kettő személyes, konkrét és megragadó volt: Jézus Krisztus követésére buzdított, példát is mutatva rá. A szolgálatok az igehirdetés felé mutattak, amihez alapul Lk 23,32-43-at olvasta föl Kulcsár testvér. A megtérő lator esetén keresztül a Jézus Krisztus melletti döntés lehetőségére, szükségességére és sürgősségére mutatott az igehirdetés. Felhívás is hangzott, s többen jelezték, hogy szükségük van a Megváltóra.

Örülök, hogy részt vehettem ezen az alkalmon, s tanúja lehettem a helyi testvérek jó szervezésének, a vendég szolgálattevők példás helytállásának, s annak, hogy a Szentlélek ma is munkálkodik, felhasználva azok szolgálatát, akik már az Övéi.



Vékás testvéréknél vacsoráztunk, majd hazaindultunk – a budafokiak egy nagy busszal, én pedig Mészáros testvérékkel, akik hazavittek nővéremhez, Budapestre.