ZILAHON A VILÁG SZEME

Örülök annak, hogy a zilahi testvérek megtalálták a módját annak, hogy az evangélizációs sorozatukat az egész világon hallhassák-láthassák.
Utólag meg fogom nézni azokat az adásokat is, amelyeket nem tudtam "egyenesben" venni.
Ha valaki még nem tudná, hol fogható, ide írom:
www.livestream.com/baptistatvzilah

ÜNNEPEK UTÁN

ÜNNEPEK UTÁN

Elmúltak mind az ünnepek.
Néped eljött,
ott volt,
Rád figyelt.
S Te szóltál velünk.

Mostmár tekints kegyelmesen ránk,
s szerelmed hívja szárba,
s bontsa kalászba
az igemagvakat!

Éltess,
mert jönnek már a hétköznapok,
s nem vár az idő,
a föld,
a gép!
Munkánk végzéséhez is
Te adsz erőt:
fölvenni és letenni,
győzni és megpihenni.

Bátor munkásai vagyunk
a földnek,
hiszen miénk,
mert nékünk adta Isten.
S míg munkáljuk az emberiség
javát:
éhséget csillapítunk,
ruhát szabunk,
békét kötögetünk,
nem feledjük
mi legfontosabb:
az evangéliumot;
hogy Isten szeret,
hogy Fiát elküldte nékünk,
hogy Jézus életét adta értünk.

Jöjj Mester!
Annak, ki minket így szeret
itt a helye közöttünk.
Jöjj,
hétköznapjainkban is
foglald el a főhelyet!

Jöjj fénysugár,
s vezess!
Veled boldog a földi élet,
s Veled miénk a Menny is.

1981

Keresem a lehetőségét annak, hogy a verseimből egy másik helyen, de ehhez a bloghoz kapcsolva folyamatosan bővíthető összeállítást készítsek. Van valakinek valami jó ötlete?

KARÁCSONY '09

Karácsonyt együtt töltöttük a gyerekekkel. Eljöttek hozzánk Lincoln Parkba.
A képet az imaházból jövet készíthettem, gondolom pénteken délután.
Mellettem Éva, majd Annie, Dávid és Ádám.

KARÁCSONYI VERSEK

Igaz lehet, hogy több mint 40 évvel ezelőtt írtam ezt a két karácsonyi verset? Hát akkor én is kell, hogy legalább annyi legyek. Vagy több. :)
Volt idő, amikor azt gondoltam kár volt beletenni a "Várj még!" című kötetembe az elsőt. De most nem bánom. Előidézik a tízes éveim végi vívódásaimat az Igével.

KÖTÉL A JÁSZOLNÁL

Zuhogó Zambézik,
andalgó Amazonászok
feléd, beléd sietnek, Tenger.
Köszöntenek.

Uram!
Bölcsek, pásztorok,
szegények, gazdagok
- zúgó folyamok -
utat keresnek,
csendesednek,
útjuk jászolodhoz vezet.
Betérve
lerakják minden kincsüket,
leborulnak, imádnak...
Én meg csak nézem, nézem őket
kidülledt, sóvár szemekkel:
milyen boldogok...
milyen szabadok!

Közben vastag, konok,
szőrös nyakam vérzik.
Véresre rágta a kötél,
mely engem, a kérődző ökröt
jászolodtól pár lépésre
szénás vályúmhoz köt.

1965

KARÁCSONY UTÁN

Uram
meddig képzelem még
palotának
vendégfogadónak
kényelmes szobának
párnázott bölcsőnek magamat
meddig erősítgetem
kész-lenni-akarással
magam-nemesítgetéssel
tisztítgatásokkal
az amúgy is ráfordított zárat
mikor pirul belém
barlang-
odú-
szálkás-jászol-voltom
mikor nyitogatom meg a reteszeket
fölkészületlenségem
értéktelenségem
szennyességem
bűnösségem fölismerésével
1967

AZ IGE TESTTÉ LETT

„Az Ige testté lett és lakozott miközöttünk, és láttuk az Ő dicsőségét...” (Jn 1,14) Ha csak múlt időben beszélhetnénk erről az eseményről, akkor is szép lenne. De ha úgy lenne, ma senkinek sem jutna eszébe Betlehemről, Máriáról, Jézusról, csillagról beszélni; sőt, bizonyára senki sem tudna róla. De az akkor testté lett Ige közöttünk lakik ma is. Még pontosabban: az övéi között, akik tapasztalják is ennek valóságát.
Szerezzünk örömöt Jézus Krisztusnak azzal, hogy ezekben a napokban még tudatosabban tesszük, amit máskor is jó lenne: Róla beszélünk, Rá mutatunk, az Ő születéséről és az Ő közöttünk létének értelméről és hatásáról teszünk bizonyságot. Nem is csak az idegeneknek, hanem a gyermekeinknek, hitvesünknek, a kiterjedt családunknak – akik között vannak olyanok is, akik még nem fogadták be hittel Őt.
A gyülekezeteinkben meg Róla szól az ének, a versek, bizonyságtételek és az igehirdetés. Mert két évezreddel a Megváltó születése után gyülekezetek százezreiben ünnepelnek ezekben a napokban. Közöttük van a mi néhány gyülekezetünk is.
Krisztusra néző, Őt ünneplő és Őt visszaváró testvérek! Az öröm és hálaadás során gondoljuk imádságos szeretettel egymásra, gyülekezeteinkre, lelkipásztorainkra, nyugdíjas szolgatársainkra és aktív, terheket hordozó testvériségünkre, valamint a fiatalokra és gyermekeinkre! Nem őket és nem egymást ünnepeljük, de együtt és egymást szeretve és összefogva nézünk a testté lett Igére, aki arra is tanított bennünket, hogy arról fogják megismeri rólunk, hogy az élő Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, ha egymást szeretni fogjuk.
Örömteljes karácsonyi ünneplést kívánok.

EGYÜTT KRISZTUS SZOLGÁLATÁBAN

Igaz, hogy egy jó két napos lelkipásztor találkozóba nem fér bele mindaz, amiért egyáltalán megszervezni érdemes egy ilyet, a félixfürdős együttlét bizonyította, hogy szükségét érezzük a szolgatársi közösségnek. Nem az egyházaink (vagy a MABAVISZ) működéséhez nélkülözhetelen gyűlések egyike volt ez (gondolom arra el sem jött volna 100 szolgatársunk).
Nálam jóval idősebb és jóval fiatalabb munkatársaim is ott voltak, s jó volt tapasztalni, hogy nem is annyira mondani akartak valamit, hanem inkább figyelni egymásra, megismerni egymást.
Talán nem véletlenül bízott rám néhány éppen ezzel kapcsolatos egyszerű gondolatot az Úr, amit a hétfő esti igehirdetés során mondhattam el. (Megpróbálom feltenni ide.) Szolgatársak lehetnénk, s lehetünk; feladatunkat nem fogjuk betölteni „magányos farkasokként”. Az az idő már lejárt; s ha az apostol példáját nem tudjuk vagy akarjuk követni a szolgatársi kapcsolatokban, bizonyára látni fogjuk annak hátrányos következményeit.
S még valamit: az idősödő szolgatársaknak szükségük van a fiatalok észrevételeire, új ötleteire, hevességükre; a fiatalok egy része pedig el tudja fogadni a korosabbak dörmögését vagy éppen tanácsait.
(Az internetes levevezésről meg csak annyit: az az előnye is megvan, hogy egyrészt sokkal gyorsabban fordulhat a levél, másrész nem kötelező még elolvasni sem. Egymásnak ezt a szabadságot is meg kell adnunk. Az esetleges vita természetes; a szeretetet és tiszteletet meg nem mi írjuk elő egymásnak, hanem az Úr.)
http://www.evangeliumihirnok.net/07-8hangos+/HGigehCsel20.24Felix.mp3

FÉLIX-FÜRDŐ

Megjártuk Félix-fürdőt.
Örömmel készültünk az Össz-magyar lelkipásztor-házaspárok találkozójára. Négy házaspár kelt útnak a nagypatak ezen oldaláról. Hosszú volt az út, rövid ideig maradtunk – néhány napot előtte, két napot utána. Vasárnapra már mindannyian saját gyülekezetünkben szolgáltunk.
Sok fényképet készítettem – persze, nem eleget. Nagyrészét be is mutattam a gyülekezetnek vasárnap este.
Az áldásos, jól sikerült alkalomról a vasárnapi bulletinba ezt írtam:

Az elmúlt másfél hetet feleségemmel együtt Magyarországon és Erdélyben töltöttük. Utazásunk célja a Félix-fürdőben megrendezett Össz-magyar lelkipásztor-házaspárok találkozóján való részvétel volt.
Ezt a találkozót évekkel ezelőtt mi kezdeményeztük. Tulajdonképpen Novák József testvér szép gondolatát vittem tovább a szövetségünk, majd a MABAVISZ vezetőségéhez, s az fejlődött a most megvalósult találkozóvá.
A mi szövetségünkből végül is 4 házaspár utazott el: Kulcsárék, Novákék, Lukácsék és Herjeczkiék. Rajtunk kívül még a Kárpát medence 3 kis tagszövetségének lelkipásztorait is támogatta szövetségünk. Onnan 12-en érkeztek Összesen mintegy 100 lelkipásztor és majdnem annyi lelkipásztor-feleség vett részt a konferencián.
Mivel a Nagyvárad környéki Félix-fürdőt választottuk, az erdélyi szövetség rendezte a találkozót. Gergely testvérék nagyon kedvezményes árat kaptak. Ezzel azonban az is együtt járt, hogy pl. az első este fűtetlen előadó teremben tartottuk a megnyitó istentiszteletet.
A hangulat-lelkület azonban kezdettől fogva meleg, testvéri volt, s a többi alkalmat azontúl a hatalmas étkező másik felében tartottuk – átrendezve minden alkalommal a székeket.
A konferencia főtámája ez volt: Együtt Krisztus szolgálatában. Az igehirdetések és az előadások ezt, a mindannyiunk számára fontos témát járták körül. Talán már előtte is tudtuk, de utána mindenképpen, hogy a szolgálatunkat nem jó, s talán nem is lehet egyedül végezni. Szükséges és hasznos az Úr szolgáinak összefogása, együttműködése, szolgatársi-munkatársi közössége.
Az erdélyi lelkipásztorok legnagyobb része ott volt, a magyarországiakról nem mondhatom ugyanezt, de onnan is érkeztek többen is – idősek és fiatalok egyaránt. Azt gondolom, hogy mindazok, akik eljöttek, áldást vehettek az Úrtól és megerősödtek a testvéri közösségben.
Köszönjük az erdélyi szövetség vezetőinek jó munkáját, s hálásak vagyunk az Úrnak a gondviselésért és áldásokért.
Délután vetített képekkel is illusztrálva beszámolunk a találkozóról a gyülekezetnek is. Az újságainkban bizonyára több hiradás is lesz majd róla. Az Interneten Veress Efraim tv. blogján szinte azonnal hallható és látható volt a találkozó néhány részlete, a teljes anyag azota is fent van, látható, hallható. A cime: http://vefraim.blogspot.com