NAGYHETI VERSEK

A NAGYHÉT számomra a legfontosabb hét. Jézus Krisztus egy ilyen hét során szenvedett értem és az egész világért. Nem csak szenvedett, hanem az életét is odaadta értünk, megszerezve ezáltal a bűnbánó számára a kárhozat helyett az üdvösséget.
Verseim közül megkeresem a Nagyhét eseményeihez kapcsolódókat, s a következő napokban ide másolom őket.
Régen írtam ezeket. Hátha újra is kapok inspirációt. Mert ahogy az igehirdetéshez, a vershez is ihletés, kijelentés, de legalábbis valami felülről jövő szükséges.

VIRÁGVASÁRNAP

"Az Úrnak szüksége van rá!"
(Lukács 19:34)

Én Uram, nagy királyom
a szívem nézd - kitárom
előtted.

Mindent oda'dnék néked -
ha volna rá szükséged.

Parancsod készen várom.

Én Uram és királyom
használj, mert alig várom,

hogy alkalmas lehessek,
szolgálatot tehessek
Neked.

* * *

Bár ott lehettem volna!
Pálmát lengettem volna.
Lábad elé a porba
ruhám vetettem volna.
Ha ott lehettem volna!

* * *

"Kicsoda ez?" (Máté 21:10)

A Názáreti Jézus ő!
Így szóltam volna bátran,
ha tőlem kérdezik: kicsoda ez?

Jézus ő,
a Mester,
ki életem örömmel,
erővel,
értelemmel
töltötte meg.

Azóta zeng az ének
ajkamon. Nagy nevének
tisztelet és dicséret
érte. S amíg csak élek
Uram, én arra kérlek:
nevedről hadd beszéljek,
s az ajkamon az ének
ne érjen soha véget!
1974


A NAGY FOGADKOZÓ
(Máté 26:30-35)

ha mindnyájan megbotránkoznak is
Tebenned
én meg nem botránkozom soha!

ha mindnyájan mutogatnak is rám:
a nagy fogadkozó:
a háromszor tagadó!

(tudom én:
nem levegőbe beszéltél
Péter)

hitetlenkedés és előítélet
s te
örökkön kukorékoló énem:
(megpróbáltatás éji kakasok)
ti köszörülitek
értelembe hasító
ésszerűséget sértő
bárgyú mondataimat:

ha
meg is kell halnom
Veled:
nem tagadlak meg!
1968

AZ ÁRULÁS

"Erre a tanitványok mind elhagyták őt és elfutottak."
(Máté 26:56)

Messiásodat
kinek szavába gyökerezett idegzeted
kit titkon szívedbe rejtettél
kinek fogadalmakat tettél
ki nélkül nem tudtad elképzelni életedet
halálra keresik

ideges kapkodással
szíved legmélyebb sarkába rejted
s már rettegsz is magadtól
mert agyadban megszilárdul egy hang:
"egyiktek elárul engem"
rettegsz magadtól
mert jól tudod hová rejtetted

egyszerre vív csatát benned hited:
"hiszen másként nem lehet csak veled"
és e borzasztó szkizoid gondolat:
"talán éppen én fogom elárulni"
felüvöltesz
őrülten kiáltozol magadban:
"én soha soha soha"
de tudod:
halálra keresik
s hogy egyikőtök elárulja

föl sem észlelsz
s már itt vannak Messiásodért
kardot rántasz és lecsapsz
vagy - inkább eldobod
hiszen így könnyebb lesz futni

rohansz
és átkozod a gaz árulót
ki Messiásodat eladta
futsz
és átkokat szórsz a hitvány alakra
1969