ESIK

Garázs szélre készülünk már egy hete.
Ma és holnapra terveztük. De itt ülök a computer mellett, hallgatom, amint dörög az ég és folyamatosan, erősen esik az eső.
Persze napok óta valami ilyesmiről szólt az előrejelzés. Azért mégis azt reméltük, hogy –mint olyan sokszor máskor- elkerül bennünket a vihar. Valahogy mégsem tudok azért imádkozni, hogy álljon meg az eső, múljon el a vihar. Pedig az lenne jó nekünk. Dehát milyen jogon kérjem az Urat arra, hogy itt süssön a nap, hogy megtarthassuk a tervezett garazs-szelet, amikor kevesebb, mint ezer mérfölddel arrébb akkora árvizek vannak, ami minden eddigi rekordot meghalad. Emberek tízezrei menekülnek az elöntött házaikból, vagy a kórházakból, iskolákból; az utcákon csónakkal lehet közlekedni stb.
Annál többet nem tudok tenni, minthogy megköszönöm, hogy bennünket elkerült mindeddig ez a nagy nyomorúság, hogy mire ideér a vihar, már sokkal gyengébb, mint Iovában, vagy Kansasban stb.
Őrizz meg bennünket a viharokon keresztül Urunk és légy irgalmas a sokezer lakását, házát elvesztett emberen – közöttük különösen a hívőkön. Miért a hívőkön elsősorban? Azért, hogy legyen elég erejük példát mutatni, legyen erős hitük a próbákon úgy áthaladni, hogy abból nekik is, másoknak is áldás fakadhasson.
S ha majd elmúlik a vihar, s lehetőség lesz rá, megtartjuk a garázs szelünket is.
Jeremiás munkatársának, Báruknak egyszer külön is üzent az Úr. Többek között ezt mondta: „És te kívánsz magadnak nagyokat? Ne kívánj!” De arra számíthatott, hogy megtartja, megőrzi őt az Úr. (Jer 45:5). Az egész rész 5 versből áll, olvassátok el.
S aztán, ha jó idő lesz, ma délután, vagy holnap gyertek el, s megkezdjük a kipakolást.