2009/03/09

ÚTKÖZBEN

A nép lelke megkeseredett útközben / De útközben elfogyott a nép türelme. (4 Móz 21,4)
Reklamálni kezdtek, megint. Isten és Mózes ellen. Nem először teszik, s talán nem is utoljára. Hogy az elején zúgolódtak, talán könnyebb megértenünk. De mostmár az út végefelé járnak, közel vannak az ígéret földjéhez. Úgy látszik, hogy az út elején és a közepén és a végén is eléri az embert ez a reklamáló, zúgolódó lelkület. Útközben bármikor érhet bennünket ilyen kísértés. És ÚTKÖZBEN vagyunk egészen addig, míg elérjük a célt.
Amíg e testben élünk, kísérthetőek maradunk – tanultam vagy 35 éve Hetényi testvértől. Aki nem hiszi, saját kárán tanulja majd meg. De jobb, ha alázattal elfogadjuk, hogy évtizedes hívő élet után is megtörténik, hogy elfogy a türelmünk, s ha nem vigyázunk, megkeseredik a szívünk. Útközben vagyunk. Jó ha a köznyezetünkön kívül magunkra is figyelünk, de még annál is fontosabb, hogy az utat nálunk sokkal jobban ismerő és a célfelé segítő Úrra szegezzük tekintetünket.

No comments:

Followers