2009/03/02

GYERMEKBEMUTATÁS

A gyermekbemutatás után. Balról: Anikó, a detroiti lp., Annelise és Dániel (Mitár)

Vasárnap délelőtt gyermekbemutatásra is sor került a gyülekezetünkben. Anneliese-t hozták el szülei: Dániel és Anikó. „Baby dedication” – mondják az itteniek, s ez a fogalmazás egy kicsit pontosabban meghatározza azt, amit teszünk, vagy tennünk kell ilyenkor. A gyermeket, akit az Úrtól kaptunk, Néki ajánljuk, az Ő karjaira bízzuk, az Ő áldását kérjük életére. Arra is kérni szoktuk ilyenkor az Urat, hogy hozza el azt az időt, amikor majd a gyermek személyes megváltójának fogadja el az Úr Jézust. Addig még esztendők telnek el. Addig... meddig is?

A tudatlanság idejét elnézi az Úr - a kisgyerekektől, akik nem tudják még fölfogni, hogy mit jelent az Úr Jézust követni, nem kéri számon, hogy telnek a vasárnapok, hangzik az igehirdetés és nem döntöttek még az Úr Jézus mellett.
De mikor nőnek ki gyermekeink ebből a korból? Nem gondolom, hogy évszámmal lehetne válaszolni erre a kérdésre. Amikor látjuk rajtuk, hogy tudnak választani, dönteni, válogatni; amikor meg tudják indokolni, hogy miért választották ezt és miért nem valami mást, itt az ideje arra gondolnunk, hogy a „tudatlanság ideje” már elmúlt, és ezzel együtt az Úr Jézus melletti döntés lehetősége és szükségessége elérkezett.
Dönteni az Úr Jézus követése mellett akkor lehet, ha valaki megérti, hogy hívja, követésére szólítja föl az Úr. Hogy ezt mikor teszi és hányszor teszi, nem tudjuk. Azt mindenesetre tudhatjuk, hogy a hívő szülők gyermekeit különös figyelemmel kíséri és azt szeretné, ha kivétel nélkül mind az Ő követői lennének.
Imádkozzunk a gyülekezeteinkben felnövő gyermekeinkért!

1 comment:

hpmezei said...

Imadkozunk eroert, egeszsegert, es biztonsagert.
Szeretettel. Mezei Ilona

Followers