újra a kódokról

Ma ez a válasz érkezett tegnapi levelemre:
Köszönöm a megtisztelő válaszát és kérem kövesse figyelemmel majd a történéseket. Fontos mérföldkőhöz érkeztünk, és a tisztánlátás mindenkinek fontos.Tisztelettel ... L.

Megértette barátunk a válaszomat? Attól tartok, hogy nem. Dehát én sem vettem komolyan ajánlatát -, pedig milyen jó is lenne, ha lapunk példányszáma ilyen drasztikus mértékben megemelkedne!

Gondoljunk csak bele, mindenki az Evangéliumi Hírnököt olvasná, s alig várnák, hogy megjelenjen végre a következő hónapi szám. Még a végén nem csak János bátyám reklamálna a késésért, hanem mindenki azt követelné, hogy érkezzen meg időben a lap!

S aztán lenne cikkem is, bőven, hiszen egy olyan lapba mindenki szívesen írna, amelyik ilyen nagy példányszámban kerül a piacra. Még az előfizetési árat is könnyűszerrel megemelhetnénk, hiszen mindenki olvasni akarná így is, úgy is. Talán még a deficitből is kihúzna bennünket ez. A szerkesztő fizetésemelést kapna – no, de ne folytassuk.

Olyan hírünk van, amit 100 év után is érdemes közölni, érdemes újrafogalmazni. (100 éve folyamatosan megjelenik az Evangéliumi Hírnök) Olyan hírünk van, aminek továbbadását még áldozatok árán, deficites kiadást is vállalva hirdetünk. Ez a hír örömhír. Ez az örömhír: az „evangélium”, az a kétezer éves üzenet, hogy Isten szereti és keresi és megtalálta és üdvözíti a Hozzá térő bűnös embereket. Az Evangéliumi Hírnök az Evangélium Hirnöke – ahogy lapunkat az első évtizedekben nevezték is.

S bár sajnos nem túl sokakat érdekel, de akiket mégis, azoknak örömmel és szívesen készítjük és küldjük. (Azért örülnék annak, ha új előfizetőket is találnánk, kódokkal, de inkább azok nélkül.)