Az Úr van ott!

A feltámadása utáni hetekben többször is megjelent tanítávanyainak a Mester. Az egyik ilyen megjelenésére reflektál ez a Galileai tó partján vagy 25 évvel ezelőtt írt versem. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe.

GALILEAI MEDITÁCIÓ
"Az Úr van ott!" (János 21:7)

Reggeledett. A csónakban
néhány fáradt tanítvány evezett a part felé.
A szürkületben látni lehetett, hogy ott
valaki várja őket.
A hangját is meghallották:
"Fiaim, van-é valami ennivalótok?"
Szélcsend volt. A víz tükörsima.

Most is az.
Kedvem volna kiáltani, de inkább hallgatok.
Nézem, mit Ő is látott: a tengert, a dombokat
s a Feltámadottra gondolok.

Halászok, bűnösök barátja,
mondd, hogy lehet, hogy
János felismert a szürkületben?
"Az Úr van ott!" - kiáltotta, míg a többi
hat tanítvány csak egy embert látott a parton.
Talán mert jobban szeretett?
Mondd, hogy lehet, hogy
Péter azonnal kiúszott hozzád,
míg társai a hajóval veszõdtek?

Mester! Add János szemeit nekem!
Hadd lássam én is, hogy merre vagy.
Hadd ismerjelek föl szürkületben is.
S hadd mondjam el, mint egyszerű halászod
másoknak is: az Úr van ott!
S add nekem Péter gyorsaságát!

Hozzád úszni, futni, könyörögni, énekelni jó.
Téged keresni, utadat járni gyönyörűség.
Hangodat hallani áldások kezdete.

Mintha e hegyek ma is
visszhangoznák egykori szavaidat, amint
halászaidhoz így szóltál:
"Vessétek ki a hálót
a hajónak jobb oldala felõl és találtok."

Alakod ma szemekkel nem látható,
hangod nem a fülünkkel hallható.
De itt vagy, amint
a tó csendes vizét szeli hajónk,
és ott vagy, hol tanítványaid
keresõ tekintettel
a szürkületben s az élet gondjain át is
Téged keresnek.

Genezáret tava, 1985. február