VÉGRE MÁRK

Ez a legszebb evangélium – ezekben a hetekben újra meg újra ezt gondolom. Régen Jánost szerettem a legjobban – mármint János evangéliumát. Most hónapok ószövetségi igéi után Márk evangéliumából hirdetem Isten csodálatos üzenetét.
Majd megpróbálom, lehet-e ehhez az oldalhoz kapcsolni igehirdetést. Persze a kérdés igazában nem az, hogy lehet-e, hanem hogy, sikerül-e? Időt találni rá, hogy megfelelő formátumba másoljam a felvételt (általában itt szoktam elakadni), s azután feltenni a Net-re.

Alig akarom elhinni, hogy már 3 hete nem írtam ide. Sajnos az ilyen ezután is meg fog történni, remélem azonban nem túl sokszor.

Ma még idemásolom a múlt (vagy azelőtti?) szerdai témánkhoz kapcsolódó egyik versemet. Ma már egy kicsit messzebbre látok, de nem annyira, hogy ez a 27 éve írt versem igaz ne lenne. Még ma is sokminden fáj, azért is, mert még nem látom, nem értem egészen a jövő ragyogását.
(Persze, az ragyog, ha nem látom is. SDG)

"ELKÜLDVÉN FEJÉT VÉTETÉ JÁNOSNAK"
(Máté 14:10)

micsoda kincs lehet az a
másik élet
mennyire más lehet
az az igazi
milyen összehasonlíthatatlanul
nagyobb lehet a fénye
ha ezt az életünket
Heródesnek
csak úgy
átengeded

nekem fáj még
Jánosaid halála
s bocsáss meg:
az én fejem
egyenlőre még nagyon is
fájna

még nem látok elég messzire
1981