VIHAR ÉS CSEND

Nagyszerűek ezek a tengeres-viharos történetek az evangéliumokban. Több is van belőlük, s nem egyformák. Ahogy egyik vihar sem olyan, mint a másik.
Lehetséges volna, hogy 42 éve írtam ezt a verset? Alig tudom elhinni.
Mindig is úgy van, hogy ha nem törődik velünk: elveszünk.


"Akkor nagy szélvihar támada...
Ő pedig aluszik vala...
Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
ÉS LŐN NAGY CSENDESSÉG."
(Márk 4,37-39)

Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
Repülőzúgás mindenütt
Házak holtan hanyatlanak a semmibe
Rémült arcok rohangásznak céltalan
Lyukukból kiöntött ürgék az emberek
Reszketve remegnek
Már nem tudnak sírni
Gyermekeik polipkarja rágja aszott bőrüket
Kiáltanak
Rekedt hörgő-hangjuk félve tör az űrbe
Halljátok?
Kiáltanak

Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
Repülőzúgás mindenütt
Büszke bomba rikoltva robban
Hullámzanak a falak
Szikrázik a föld -
Föld
Háborgó tenger
Nagy Vietnám
Hullámaid lassan kiöntenek
Belzebúb belopta kakukktojását
Földfészkünkbe
A háború lassan háborog
Dühöng
Örjöng
Kihányja az énekes fiókákat
Téged
Engem
Az emberiséget

Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
Repülőzúgás mindenütt

Talán alszol Uram?

Ha nem törődsz velünk
Elveszünk
1966