FÉLIX-FÜRDŐ

Megjártuk Félix-fürdőt.
Örömmel készültünk az Össz-magyar lelkipásztor-házaspárok találkozójára. Négy házaspár kelt útnak a nagypatak ezen oldaláról. Hosszú volt az út, rövid ideig maradtunk – néhány napot előtte, két napot utána. Vasárnapra már mindannyian saját gyülekezetünkben szolgáltunk.
Sok fényképet készítettem – persze, nem eleget. Nagyrészét be is mutattam a gyülekezetnek vasárnap este.
Az áldásos, jól sikerült alkalomról a vasárnapi bulletinba ezt írtam:

Az elmúlt másfél hetet feleségemmel együtt Magyarországon és Erdélyben töltöttük. Utazásunk célja a Félix-fürdőben megrendezett Össz-magyar lelkipásztor-házaspárok találkozóján való részvétel volt.
Ezt a találkozót évekkel ezelőtt mi kezdeményeztük. Tulajdonképpen Novák József testvér szép gondolatát vittem tovább a szövetségünk, majd a MABAVISZ vezetőségéhez, s az fejlődött a most megvalósult találkozóvá.
A mi szövetségünkből végül is 4 házaspár utazott el: Kulcsárék, Novákék, Lukácsék és Herjeczkiék. Rajtunk kívül még a Kárpát medence 3 kis tagszövetségének lelkipásztorait is támogatta szövetségünk. Onnan 12-en érkeztek Összesen mintegy 100 lelkipásztor és majdnem annyi lelkipásztor-feleség vett részt a konferencián.
Mivel a Nagyvárad környéki Félix-fürdőt választottuk, az erdélyi szövetség rendezte a találkozót. Gergely testvérék nagyon kedvezményes árat kaptak. Ezzel azonban az is együtt járt, hogy pl. az első este fűtetlen előadó teremben tartottuk a megnyitó istentiszteletet.
A hangulat-lelkület azonban kezdettől fogva meleg, testvéri volt, s a többi alkalmat azontúl a hatalmas étkező másik felében tartottuk – átrendezve minden alkalommal a székeket.
A konferencia főtámája ez volt: Együtt Krisztus szolgálatában. Az igehirdetések és az előadások ezt, a mindannyiunk számára fontos témát járták körül. Talán már előtte is tudtuk, de utána mindenképpen, hogy a szolgálatunkat nem jó, s talán nem is lehet egyedül végezni. Szükséges és hasznos az Úr szolgáinak összefogása, együttműködése, szolgatársi-munkatársi közössége.
Az erdélyi lelkipásztorok legnagyobb része ott volt, a magyarországiakról nem mondhatom ugyanezt, de onnan is érkeztek többen is – idősek és fiatalok egyaránt. Azt gondolom, hogy mindazok, akik eljöttek, áldást vehettek az Úrtól és megerősödtek a testvéri közösségben.
Köszönjük az erdélyi szövetség vezetőinek jó munkáját, s hálásak vagyunk az Úrnak a gondviselésért és áldásokért.
Délután vetített képekkel is illusztrálva beszámolunk a találkozóról a gyülekezetnek is. Az újságainkban bizonyára több hiradás is lesz majd róla. Az Interneten Veress Efraim tv. blogján szinte azonnal hallható és látható volt a találkozó néhány részlete, a teljes anyag azota is fent van, látható, hallható. A cime: http://vefraim.blogspot.com

Hol vagy Pál apostol?

"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." Cselekedetek 20,24

Csodálatos!
Hol vagy mostanában Pál apostol?

ÚR VAGY ESZKÖZ?

A tegnapi meg a holnapi igékkel kapcsolatban eszembe jutott ez a 25 évvel ezelőtt írott versem.

NEM VARÁZSSZER!

"Miért veretett meg ma bennünket az ÚR a Filiszteusokkal? Hozzuk el ide Sílóból az ÚR szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből!" (1Sámuel 4:3)

Nekünk
se ládánk,
se szobrunk.
Emléktárgyaink sincsenek.
Sőt, Te is elmentél közűlünk
égi Mester.

S mi mégis,
ma is azt hisszük,
hogy ide és oda vihetünk,
erre meg arra kérhetünk,
kedvünk szerint,
varázsszerként használhatunk.

Mégsem vetettél el orcád elől?!

Lesz hát még jövőnk!
S bár fáj, de jó, ahogy
rendet teszel,
s királyunk leszel újra,
nem eszköz.
Parancsoló ura
parányi életünknek.

1983

Gyülekezeti bulletin / heti értesítő

Vajon lehet-e hozzá kapcsolnom a bulletinunkat? Kipróbálom.
Úgy látszik, nem lehet, talán mert PDF file-ban van.
Megpróbálom akkor egy linkkel idehozni:

Úgy latszik ez sem sikerül.

KÉRNI HAGYOM MAGAMAT...

Így szól az Úr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának; hogy cselekedjem ővelök: Megsokasítom őket, mint a nyájat, emberekkel. (Ezékiel 36,37)

Vajon nekünk is megengedi, hogy kérjük ugyanazt? Azt t.i., hogy sokasítson meg bennünket, hogy cselekedjen velünk úgy, hogy gyülekezetünk ne zsugorodjon, hanem növekedjen a létszámunk. Tkp. ezt tette velünk az ÚR az elmúlt évtizedek során is.
101 éves gyülekezetünk a 20-as évek végén volt a legnagyobb: egy-két évig a 150-et is meghaladta a taglétszám. Akkor 2 másik gyülekezet is egyesült a Delray-ben élő gyülekezetünkkel. A 30-as években százegynéhányan voltunk. A hatvanas években az akkor 60-70 tagú gyülekezetből egy nagyobb csoport a lelkipásztor vezetésével elhagyta a gyülekezetet. A 70-es évek első felében az imaház ajtaja végleges bezárásának lehetősége is felmerült.
Sokszor és sokan imádkoztak az elmúlt 101 esztendő alatt a detroiti gyülekezetért, s az Úr megtartotta és folyamatosan megújította a gyülekezetet. A legutóbbi 35 év során 30 és 45 között volt a tagok száma. A jelenlegi testvériség jóval nagyobb fele az utóbbi 20 évben köztözött ide vagy csatlakozott a gyülekezethez vagy lett bemerítkezés útján tagja annak. Hála az Úrnak, szép számmal vannak gyerkekeink is.
Mindezekből azt látom, hogy az Úr „cselekedett” gyülekezetünkkel. Folyamatosan gondoskodott arról, hogy legyen népe -magyar nyelven bizonyságot tevő népe- a továbbiakban is ezen a helyen.
Kérhetjük hát a ma reggeli ige mellett mi is, hogy adjon gyülekezetünknek növekedést, megtérteket és megtérőket?
Igen, hiszen a régi ígéket a mi tanulságunkra íratta le és őriztette meg Isten.
Igen, ha tudjuk, hogy népét nem annak érdemeiért, hanem saját nevéért tartotta meg (Ez 36,22), aminthogy mi is csak kegyelemből tartattunk meg, hit által, nem cselekedeteink miatt (Ef 2,8-9).
Igen, ha meggondoljuk, hogy az Újszövetségben már nem is egy nép, hanem a Krisztushívő gyülekezet az Úr misszós eszköze.
Kérjük hát hittel és alázattal: Urunk, szaporítsd gyülekezetünket üdvözülőkkel! (Csel 2,47)

ÉREZDD JÓL MAGAD!? Ezékiel 36,22.32

Érezdd jól magad!? Ezékiel 36,22.32.

Mielőtt a megváltó Jézus Krisztus elmondta volna, hogy érettünk odaadja, föláldozza magát, mielőtt Isten kijelentette volna, hogy az egyszülött Fiúban hívőknek örök életet ad, meg kellett értenünk, hogy nincs érdemünk, nincs mire hivatkoznunk, nem lehet semmiféle követelésünk Istennél. Az egyik ige, amivel ezt megértette velünk: Ezékiel 36-dik részének második fele.
„Nem tiértetek cselekszem én, Izráel háza, hanem szent nevemért, amelyet gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok.” (Ez 36,22). Hosszú verseken keresztül beszél erről a próféta. S hogy semmi félreértés ne lehessen, a 32. versben újra elmondja (újra megfogalmaztatja Isten) „Nem tiértetek cselekszem – így szól az én Uram, az ÚR -, tudjátok meg ezt! Szégyenkezzetek és piruljatok életetek miatt...”
Milyen kellemetlen, milyen megalázó! milyen észhez térítő, milyen szükséges üzenet!
Természetesen nem csak Izráel házára vonatkozik ez az ige!
Ez nem az a fajta üzenet, amivel mi álltatjuk magunkat, dicsérgetjük magunkat, s bölcstelen módon altatjuk gyermekeinket s a még megtérés előtt álló ismerőseinket. Nem az igén alapul az a bárgyú, talán amerikai eredetű, de ma már mindenhová elterjedt slogan: You can do it! vagy: You deserve it! Megérdemled, hiszen... (megdolgoztál érte; kiérdemelted; olyan jó vagy; ha valaki, akkor te aztán igazán...).
Aki érti az igét, az tudja, hogy Isten nem sértegetni akar bennünket, és nem is megalázni akar, hanem egyszerűen megértetni velünk, hogy milyenek vagyunk; s egyúttal, azzal egyidőben elmondja, hogy mégis „szeret” bennünket – nem azért mert ilyenek vagyunk, hanem azért, akik vagyunk: az Ő népe.
Az, hogy a javunkon nem a mi érdemünkért munkálkodik, hanem önmagáért, szent nevéért, az a kegyelem egyik világos megfogalmazása az Ószövetség lapjain.
Ennek megértése sokkal fontosabb lenne a mai ember számára, mint bárgyú módon vigyázni az önérzetre / selfesteem-re / önbecsülésre.
Ezékiel igéivel Isten megítéli a mi feel good: érezdd jóóól magad önrontó, igétlen és idétlen teológiánkat.

Nem leszel !?

„Rettenetes véget adok neked, nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az ÚR.” (Ezékiel 26,21)

Talán még soha nem gondoltam erre. (A mai Áhítatos igében olvastam ezt a verset - bár nem először, mégis, mintha egészen új lenne.)
Az Isten teremtette élet örök. Nem ér véget a halállal. Az örökélet (üdvösség) nem ér soha véget és a kárhozat is örök. Ezékielnél azt az új dolgot látom, hogy a Teremtő képes arra is, hogy egyszerűen megszüntesse azt, ami volt/van. Nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! Ennek a lehetősége fel sem merült bennem. De Isten ezt is megteheti. S ez rettenetes (Károli: rémséges) vég.
Volt és nincs többé. Lett, mert megteremtette Isten, s nincs, mert ugyanő valahogy megszüntette. Keressük, mert volt, s nem találjuk - nem azért, mert nemjól keressük, hanem mert: nincs. Nem is találok rá megfelelő szót. A teremtés ellenpárja lehet ez az aktus.
Nem is értem, hogy lehet semmiből valamit létrehozni – ezt csak Isten tudja megtenni, s ugyanúgy azt sem értem, hogy hogy lehet valamit nemlétezővé tenni. Ezt is csak az Isten teheti meg. Rettenetes, rémséges, hihetetlen, csodálatos.
Mennyi minden lehet ebben a világban, amiről fogalmunk sincs, amíg a Teremtő valahogy meg nem mutatja!