HÚSVÉT

Még egyet, ezt már nem olyan régen írtam (vagy 25 éve).

MA IS
(Lukács 24:1-12)

Elhengerítve lehet bár a kő,
üres lehet a sír,
szólhatnak angyalok,
zenghet a prédikáció ─
üres fecsegésnek tűnik az,
legföljebb csodálkozásra késztet.

Hitet a Vele való
személyes találkozás ébreszt!

Herjeczki Géza (1982)

HÚSVÉT

HÚSVÉTI KIÁLTVÁNY

1.
Keresztnél kezeket tördelő meaculpázók!
Sírra kövér könnyeket ejtők!
Vasárnapra mindezt elfelejtők!
Keresztyének!
Krisztus köztünk él!
Föltámadt, mert meghalt!

Ti nagyon jól tudjátok, hogy értünk
és helyettünk
és miattunk.

És nem csak meghalt -
föl is támadott,
hogy mi is meghalhassunk,
és föl is támadhassunk!

2.
Nyögéstől és recsegéstől hangos a föld:
mindegyikünk saját krisztus-keresztjére mászik.
Tenyereink a szögek köré vörösödnek,
fejünk tövis-koszorúba mélyed,
szenvedő ráncok nőnek arcunkra,
sebeinkből kiszédülő vércsöppek nyöszörögnek.

Kétezer éves agónia.
Kinlódás vég nélkül.
Föltámadni akarók nem tudunk meghalni:
minden lélegzetünk,
minden gondolatunk
énünket élesztgeti.

3.
Kínlódók kara!
Kiáltsunk egyszerre föl!
Nyöszörgésünk hangoljuk össze:
Kevés ez a 4 seb Urunk a föltámadáshoz!
Hatalmas énünk képtelen kicsöpögni belőlünk!
Örök péntektől szabadíts meg!
Döfd belénk dárdád,
hogy az átszakított bordák közt
kiessen belőlünk a szenvedés!

Kiabáljunk:
dárdát énünkbe!
utolsó sóhajt!
szabadulást a keresztről!
föltámadást!
húsvét-vasárnapot!

1968

NAGYSZOMBAT

NAGYSZOMBAT

egész nap nem volt egy szavad se hozzánk
emberekhez
oktató szádból elszökött az értelem
a lüktető élet nyelvét elfeledted

nagyszombati ember vagyok én is
ma egész nap
- s hogy mióta? s meddig? -
álmosság
letargia
értelmetlen semmit-tevés a gyárban
itthon céltalan mindenbe-kapás
összeszaggatott szonett
kedvetlen lassú pulzus

nem merek szürke szemeimbe nézni
mert ott a Te szótlan szádra
egész nap lebegő élettelenségedre látnék

Uram
Te holnap kilépsz a hallgatásból
hadd lángoljanak hát föl holnap
az én nagyszombati szemeim is

1968

NAGYPÉNTEK

Eszembe jutott egy régi húsvéti versem, s ahogy elővettem a VÁRJ MÉG-et, rátaláltam újra néhány 40 évvel ezelőtti, nagyheti versemre. Ide teszek egyet-kettőt.

AZ ÁRULÁS

"Erre a tanitványok mind elhagyták őt és elfutottak."
(Máté 26:56)

Messiásodat
kinek szavába gyökerezett idegzeted
kit titkon szívedbe rejtettél
kinek fogadalmakat tettél
ki nélkül nem tudtad elképzelni életedet
halálra keresik

ideges kapkodással
szíved legmélyebb sarkába rejted
s már rettegsz is magadtól
mert agyadban megszilárdul egy hang:
"egyiktek elárul engem"
rettegsz magadtól
mert jól tudod hová rejtetted

egyszerre vív csatát benned hited:
"hiszen másként nem lehet csak veled"
és e borzasztó szkizoid gondolat:
"talán éppen én fogom elárulni"
felüvöltesz
őrülten kiáltozol magadban:
"én soha soha soha"
de tudod:
halálra keresik
s hogy egyikőtök elárulja

föl sem észlelsz
s már itt vannak Messiásodért
kardot rántasz és lecsapsz
vagy - inkább eldobod
hiszen így könnyebb lesz futni

rohansz
és átkozod a gaz árulót
ki Messiásodat eladta
futsz
és átkokat szórsz a hitvány alakra

1969

VIRÁGVASÁRNAP

VIRÁGVASÁRNAP

"Az Úrnak szüksége van rá!"
(Lukács 19:34)

Én Uram, nagy királyom
a szívem nézd - kitárom
előtted.

Mindent oda'dnék néked -
ha volna rá szükséged.

Parancsod készen várom.

Én Uram és királyom
használj, mert alig várom,

hogy alkalmas lehessek,
szolgálatot tehessek
Neked.

* * *

Bár ott lehettem volna!
Pálmát lengettem volna.
Lábad elé a porba
ruhám vetettem volna.
Ha ott lehettem volna!

* * *

"Kicsoda ez?" (Máté 21:10)

A Názáreti Jézus ő!
Így szóltam volna bátran,
ha tőlem kérdezik: kicsoda ez?

Jézus ő,
a Mester,
ki életem örömmel,
erővel,
értelemmel
töltötte meg.

Azóta zeng az ének
ajkamon. Nagy nevének
tisztelet és dicséret
érte. S amíg csak élek
Uram, én arra kérlek:
nevedről hadd beszéljek,
s az ajkamon az ének
ne érjen soha véget!

1974
1974? Ma is ugyanezt írnám.

JÓ AZ ÚR, JÓ AZ ÚR!

JerSir 3,25 Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt. 26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. 27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
3,39 Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért bûnhõdik. 40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Nagyszerű, csodálatos

JSir. 3,25 Jó az ÚR a benne reménykedõkhöz, a hozzá folyamodókhoz. 26 Jó csendben várni az ÚR szabadítására.
3,39 Miért siránkozik az élõ ember, a férfi, ha vétkezett? 40 Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz!

Siral 3,25 Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely õt keresi. 26 Jó csendben várni az Úrra, mert õ megszabadít.
3,39 Akkor hát miért zúgolódik az ember? Jobban teszi, ha szembefordul vétkeivel. 40 Vizsgáljuk meg útjainkat, fontoljuk meg õket, és térjünk vissza az Úrhoz!

Lam 3,25 The LORD is good to those whose hope is in him, to the one who seeks him; 26 it is good to wait quietly for the salvation of the LORD.
3,39 Why should any living man complain when punished for his sins? 40 Let us examine our ways and test them, and let us return to the LORD.

ÁHÍTAT

Valljuk be, hogy végigolvasva ezt az egy híján negyven igeverset se kerültünk áhítatos hangulatba! (Ha egyáltalán végigolvastuk, és nem "lapoztunk" a szemünkkel a sokadik "egy bakot is" után.) Nem minden ige való áhítatra, ami a Bibliában van... Most mit tegyünk? Kedd reggel van, és szükségünk van Isten erejére mai napunkhoz, és a héthez is, hiszen még az elején vagyunk... (Áhítat 2009. március 17. Szommer Hajnalka)
Azt hiszem, hogy a Biblia után a leggyakrabban az Áhítat / Vezérfonal volt a kezemben az elmúlt néhány évtized alatt. A Biblia mindig ugyanaz maradt, mégha időnként újabb példányra cseréltem is a használat miatt. (Érdekes, hogy a Bibliám betűi idővel egyre kisebbek lettek, ahogy az idő haladt. Pál ír is arról, hogy a betű csak közvetíti az üzenetet, nem az a lényeg. Vagy lehet, hogy csak a szemem lett gyengébb idővel?)
Az áhítatos könyveket viszont minden évben megvásároltuk, az előző évit lecseréltük az újjal. Micsoda nagyszerű sorozat lenne, ha valakinek a könyvespolcán ott lehetne az eddig kiadott Vezérfonalaink / Áhítataink sorozata. Valaki biztosan tudja, hogy mikor adta ki először a Magyarországi Baptista Egyház (vagy korábban a Hitközség) az első ilyen könyvet. Vagy száz lelkipásztor áhítatos gondolatai buzdították az igét olvasó testvéreket, segítették az ige megértését. (Tudomásom szerint Borzási Sándor testvérnek (Lupény) még tematikus kimutatásai is vannak a korábbi áhítatos könyvek magyartázatairól.) A változhatatlan Igén és a szükségszerűen változó magyarázatokon nőtt föl az én generációm.
Adja az Úr, hogy a mai magyar baptista igeolvasók (vannak olyanok, akik nem azok?) az Áhítatos könyvünket is örömmel nyithassák föl minden nap, és hasznos segítséget találjanak abban.
Kedd reggel van (nálunk már délután) s többen vagyunk, akik úgy érezzük, hogy Hajnalka megfogalmazta a mi gondolatainkat is. Most mit tegyünk?
Adjunk hálát a Bibliánkért és az Áhítatos könyvünkért, amiből már olyan sok szép gondolatot kaptunk. Imádkozzunk az „Áhítat” szerkesztőiért és azokért, akik a napi igemagyarázatokat írják. Nekik is, nekünk is szükségünk van a Lélek betűket is megelevenítő erejére.