NAGYHETI TEMETÉS

A Virágvasárnap már mögöttünk van. Benne vagyunk a NAGYHÉT-ben. Hogy telt a hétfő, az imahétfő? – bár ezúttal jó lenne az egész hétre kiterjeszteni a gyülekezetért és egymásért való imádságokat is!
Korpás Magdolna temetésére mentünk délelőtt. Monrón temették, olyan 40 perces útra van ez Béláéktól – mert onnan indultunk 2 kocsival, nyolcan. Köszönöm, hogy eljöttetek. Szép bizonyságtétel volt az énekünk: Ha Isten békéje lakja szívemet... két verset magyarul, egyet angolul énekeltünk.
Meglepett, hogy egy szép gyülekezetnyi embert találtunk a funerálhomeban, akik tulajdonképpen mind közvetlen családtagok voltak: gyerekek, unokák és dédunokák.
A családból ketten szóltak, ami tkp. bizonyságtétel volt elsősorban. Ifjúsági prédikátor az egyik unoka. Valaki szólót énekelt: A tied vagyok... ó, vonj engem, Jézus, mindig közelebb... persze, angolul. Én is angolul szolgáltam, illetve a bevezető imádságot magyarul mondtam. Korpásnéni gyermekei értenek magyarul, Kati kiválóan beszél és olvas is, de a fiatalok nem.
A hangsúly azon volt, hogy Korpás tvnő az Úrban halt meg, beszéde és élete Jézus Krisztusra mutatott, s legyen ez a jelenlevőknek vigasztalásul, és legyen jó példa is, hogy mindannyian Őt kövessük! Ahogy a családot láttam és hallottam, úgy tünt, hogy legnagyobbrészük hívő.
Nincs is annál fontosabb, minthogy Jézus Krisztusról szóljon az életünk – nem is csak Istenről, hanem a hozzá vezető egyetlen útról, az értünk életét is feláldozó Jézus Krisztusról.
Nem sokkal több, mint egy hónapja Fűr testvérnő ment el közülünk az Úrhoz. Egy éve meg Béla bácsi. Hárman is hiányoznak.
Kérjük a gyülekezet Urát, hogy állítson a helyükbe másokat, adjon megtérőket, pótolja, növelje gyülekezetünket!

VIRÁGVASÁRNAP

VIRÁGVASÁRNAP

"Az Úrnak szüksége van rá!"
(Lukács 19:34)

Én Uram, nagy királyom
a szívem nézd - kitárom
előtted.

Mindent oda'dnék néked -
ha volna rá szükséged.

Parancsod készen várom.

Én Uram és királyom
használj, mert alig várom,

hogy alkalmas lehessek,
szolgálatot tehessek
Neked.

* * *

Bár ott lehettem volna!
Pálmát lengettem volna.
Lábad elé a porba
ruhám vetettem volna.
Ha ott lehettem volna!

* * *

"Kicsoda ez?" (Máté 21:10)

A Názáreti Jézus ő!
Így szóltam volna bátran,
ha tőlem kérdezik: kicsoda ez?

Jézus ő,
a Mester,
ki életem örömmel,
erővel,
értelemmel
töltötte meg.

Azóta zeng az ének
ajkamon. Nagy nevének
tisztelet és dicséret
érte. S amíg csak élek
Uram, én arra kérlek:
nevedről hadd beszéljek,
s az ajkamon az ének
ne érjen soha véget!

1974

ZILAHON A VILÁG SZEME

Örülök annak, hogy a zilahi testvérek megtalálták a módját annak, hogy az evangélizációs sorozatukat az egész világon hallhassák-láthassák.
Utólag meg fogom nézni azokat az adásokat is, amelyeket nem tudtam "egyenesben" venni.
Ha valaki még nem tudná, hol fogható, ide írom:
www.livestream.com/baptistatvzilah

ÜNNEPEK UTÁN

ÜNNEPEK UTÁN

Elmúltak mind az ünnepek.
Néped eljött,
ott volt,
Rád figyelt.
S Te szóltál velünk.

Mostmár tekints kegyelmesen ránk,
s szerelmed hívja szárba,
s bontsa kalászba
az igemagvakat!

Éltess,
mert jönnek már a hétköznapok,
s nem vár az idő,
a föld,
a gép!
Munkánk végzéséhez is
Te adsz erőt:
fölvenni és letenni,
győzni és megpihenni.

Bátor munkásai vagyunk
a földnek,
hiszen miénk,
mert nékünk adta Isten.
S míg munkáljuk az emberiség
javát:
éhséget csillapítunk,
ruhát szabunk,
békét kötögetünk,
nem feledjük
mi legfontosabb:
az evangéliumot;
hogy Isten szeret,
hogy Fiát elküldte nékünk,
hogy Jézus életét adta értünk.

Jöjj Mester!
Annak, ki minket így szeret
itt a helye közöttünk.
Jöjj,
hétköznapjainkban is
foglald el a főhelyet!

Jöjj fénysugár,
s vezess!
Veled boldog a földi élet,
s Veled miénk a Menny is.

1981

Keresem a lehetőségét annak, hogy a verseimből egy másik helyen, de ehhez a bloghoz kapcsolva folyamatosan bővíthető összeállítást készítsek. Van valakinek valami jó ötlete?

KARÁCSONY '09

Karácsonyt együtt töltöttük a gyerekekkel. Eljöttek hozzánk Lincoln Parkba.
A képet az imaházból jövet készíthettem, gondolom pénteken délután.
Mellettem Éva, majd Annie, Dávid és Ádám.

KARÁCSONYI VERSEK

Igaz lehet, hogy több mint 40 évvel ezelőtt írtam ezt a két karácsonyi verset? Hát akkor én is kell, hogy legalább annyi legyek. Vagy több. :)
Volt idő, amikor azt gondoltam kár volt beletenni a "Várj még!" című kötetembe az elsőt. De most nem bánom. Előidézik a tízes éveim végi vívódásaimat az Igével.

KÖTÉL A JÁSZOLNÁL

Zuhogó Zambézik,
andalgó Amazonászok
feléd, beléd sietnek, Tenger.
Köszöntenek.

Uram!
Bölcsek, pásztorok,
szegények, gazdagok
- zúgó folyamok -
utat keresnek,
csendesednek,
útjuk jászolodhoz vezet.
Betérve
lerakják minden kincsüket,
leborulnak, imádnak...
Én meg csak nézem, nézem őket
kidülledt, sóvár szemekkel:
milyen boldogok...
milyen szabadok!

Közben vastag, konok,
szőrös nyakam vérzik.
Véresre rágta a kötél,
mely engem, a kérődző ökröt
jászolodtól pár lépésre
szénás vályúmhoz köt.

1965

KARÁCSONY UTÁN

Uram
meddig képzelem még
palotának
vendégfogadónak
kényelmes szobának
párnázott bölcsőnek magamat
meddig erősítgetem
kész-lenni-akarással
magam-nemesítgetéssel
tisztítgatásokkal
az amúgy is ráfordított zárat
mikor pirul belém
barlang-
odú-
szálkás-jászol-voltom
mikor nyitogatom meg a reteszeket
fölkészületlenségem
értéktelenségem
szennyességem
bűnösségem fölismerésével
1967

AZ IGE TESTTÉ LETT

„Az Ige testté lett és lakozott miközöttünk, és láttuk az Ő dicsőségét...” (Jn 1,14) Ha csak múlt időben beszélhetnénk erről az eseményről, akkor is szép lenne. De ha úgy lenne, ma senkinek sem jutna eszébe Betlehemről, Máriáról, Jézusról, csillagról beszélni; sőt, bizonyára senki sem tudna róla. De az akkor testté lett Ige közöttünk lakik ma is. Még pontosabban: az övéi között, akik tapasztalják is ennek valóságát.
Szerezzünk örömöt Jézus Krisztusnak azzal, hogy ezekben a napokban még tudatosabban tesszük, amit máskor is jó lenne: Róla beszélünk, Rá mutatunk, az Ő születéséről és az Ő közöttünk létének értelméről és hatásáról teszünk bizonyságot. Nem is csak az idegeneknek, hanem a gyermekeinknek, hitvesünknek, a kiterjedt családunknak – akik között vannak olyanok is, akik még nem fogadták be hittel Őt.
A gyülekezeteinkben meg Róla szól az ének, a versek, bizonyságtételek és az igehirdetés. Mert két évezreddel a Megváltó születése után gyülekezetek százezreiben ünnepelnek ezekben a napokban. Közöttük van a mi néhány gyülekezetünk is.
Krisztusra néző, Őt ünneplő és Őt visszaváró testvérek! Az öröm és hálaadás során gondoljuk imádságos szeretettel egymásra, gyülekezeteinkre, lelkipásztorainkra, nyugdíjas szolgatársainkra és aktív, terheket hordozó testvériségünkre, valamint a fiatalokra és gyermekeinkre! Nem őket és nem egymást ünnepeljük, de együtt és egymást szeretve és összefogva nézünk a testté lett Igére, aki arra is tanított bennünket, hogy arról fogják megismeri rólunk, hogy az élő Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, ha egymást szeretni fogjuk.
Örömteljes karácsonyi ünneplést kívánok.