KÉRNI HAGYOM MAGAMAT...

Így szól az Úr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának; hogy cselekedjem ővelök: Megsokasítom őket, mint a nyájat, emberekkel. (Ezékiel 36,37)

Vajon nekünk is megengedi, hogy kérjük ugyanazt? Azt t.i., hogy sokasítson meg bennünket, hogy cselekedjen velünk úgy, hogy gyülekezetünk ne zsugorodjon, hanem növekedjen a létszámunk. Tkp. ezt tette velünk az ÚR az elmúlt évtizedek során is.
101 éves gyülekezetünk a 20-as évek végén volt a legnagyobb: egy-két évig a 150-et is meghaladta a taglétszám. Akkor 2 másik gyülekezet is egyesült a Delray-ben élő gyülekezetünkkel. A 30-as években százegynéhányan voltunk. A hatvanas években az akkor 60-70 tagú gyülekezetből egy nagyobb csoport a lelkipásztor vezetésével elhagyta a gyülekezetet. A 70-es évek első felében az imaház ajtaja végleges bezárásának lehetősége is felmerült.
Sokszor és sokan imádkoztak az elmúlt 101 esztendő alatt a detroiti gyülekezetért, s az Úr megtartotta és folyamatosan megújította a gyülekezetet. A legutóbbi 35 év során 30 és 45 között volt a tagok száma. A jelenlegi testvériség jóval nagyobb fele az utóbbi 20 évben köztözött ide vagy csatlakozott a gyülekezethez vagy lett bemerítkezés útján tagja annak. Hála az Úrnak, szép számmal vannak gyerkekeink is.
Mindezekből azt látom, hogy az Úr „cselekedett” gyülekezetünkkel. Folyamatosan gondoskodott arról, hogy legyen népe -magyar nyelven bizonyságot tevő népe- a továbbiakban is ezen a helyen.
Kérhetjük hát a ma reggeli ige mellett mi is, hogy adjon gyülekezetünknek növekedést, megtérteket és megtérőket?
Igen, hiszen a régi ígéket a mi tanulságunkra íratta le és őriztette meg Isten.
Igen, ha tudjuk, hogy népét nem annak érdemeiért, hanem saját nevéért tartotta meg (Ez 36,22), aminthogy mi is csak kegyelemből tartattunk meg, hit által, nem cselekedeteink miatt (Ef 2,8-9).
Igen, ha meggondoljuk, hogy az Újszövetségben már nem is egy nép, hanem a Krisztushívő gyülekezet az Úr misszós eszköze.
Kérjük hát hittel és alázattal: Urunk, szaporítsd gyülekezetünket üdvözülőkkel! (Csel 2,47)

ÉREZDD JÓL MAGAD!? Ezékiel 36,22.32

Érezdd jól magad!? Ezékiel 36,22.32.

Mielőtt a megváltó Jézus Krisztus elmondta volna, hogy érettünk odaadja, föláldozza magát, mielőtt Isten kijelentette volna, hogy az egyszülött Fiúban hívőknek örök életet ad, meg kellett értenünk, hogy nincs érdemünk, nincs mire hivatkoznunk, nem lehet semmiféle követelésünk Istennél. Az egyik ige, amivel ezt megértette velünk: Ezékiel 36-dik részének második fele.
„Nem tiértetek cselekszem én, Izráel háza, hanem szent nevemért, amelyet gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok.” (Ez 36,22). Hosszú verseken keresztül beszél erről a próféta. S hogy semmi félreértés ne lehessen, a 32. versben újra elmondja (újra megfogalmaztatja Isten) „Nem tiértetek cselekszem – így szól az én Uram, az ÚR -, tudjátok meg ezt! Szégyenkezzetek és piruljatok életetek miatt...”
Milyen kellemetlen, milyen megalázó! milyen észhez térítő, milyen szükséges üzenet!
Természetesen nem csak Izráel házára vonatkozik ez az ige!
Ez nem az a fajta üzenet, amivel mi álltatjuk magunkat, dicsérgetjük magunkat, s bölcstelen módon altatjuk gyermekeinket s a még megtérés előtt álló ismerőseinket. Nem az igén alapul az a bárgyú, talán amerikai eredetű, de ma már mindenhová elterjedt slogan: You can do it! vagy: You deserve it! Megérdemled, hiszen... (megdolgoztál érte; kiérdemelted; olyan jó vagy; ha valaki, akkor te aztán igazán...).
Aki érti az igét, az tudja, hogy Isten nem sértegetni akar bennünket, és nem is megalázni akar, hanem egyszerűen megértetni velünk, hogy milyenek vagyunk; s egyúttal, azzal egyidőben elmondja, hogy mégis „szeret” bennünket – nem azért mert ilyenek vagyunk, hanem azért, akik vagyunk: az Ő népe.
Az, hogy a javunkon nem a mi érdemünkért munkálkodik, hanem önmagáért, szent nevéért, az a kegyelem egyik világos megfogalmazása az Ószövetség lapjain.
Ennek megértése sokkal fontosabb lenne a mai ember számára, mint bárgyú módon vigyázni az önérzetre / selfesteem-re / önbecsülésre.
Ezékiel igéivel Isten megítéli a mi feel good: érezdd jóóól magad önrontó, igétlen és idétlen teológiánkat.

Nem leszel !?

„Rettenetes véget adok neked, nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az ÚR.” (Ezékiel 26,21)

Talán még soha nem gondoltam erre. (A mai Áhítatos igében olvastam ezt a verset - bár nem először, mégis, mintha egészen új lenne.)
Az Isten teremtette élet örök. Nem ér véget a halállal. Az örökélet (üdvösség) nem ér soha véget és a kárhozat is örök. Ezékielnél azt az új dolgot látom, hogy a Teremtő képes arra is, hogy egyszerűen megszüntesse azt, ami volt/van. Nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! Ennek a lehetősége fel sem merült bennem. De Isten ezt is megteheti. S ez rettenetes (Károli: rémséges) vég.
Volt és nincs többé. Lett, mert megteremtette Isten, s nincs, mert ugyanő valahogy megszüntette. Keressük, mert volt, s nem találjuk - nem azért, mert nemjól keressük, hanem mert: nincs. Nem is találok rá megfelelő szót. A teremtés ellenpárja lehet ez az aktus.
Nem is értem, hogy lehet semmiből valamit létrehozni – ezt csak Isten tudja megtenni, s ugyanúgy azt sem értem, hogy hogy lehet valamit nemlétezővé tenni. Ezt is csak az Isten teheti meg. Rettenetes, rémséges, hihetetlen, csodálatos.
Mennyi minden lehet ebben a világban, amiről fogalmunk sincs, amíg a Teremtő valahogy meg nem mutatja!

OLDD LE SARUIDAT!

Festmény a Szent Katalin Kolostor egyik folyosóján. Több fesményből álló sorozat része.

(Valahogy megváltozott ez a blog, a betűket pl. nem tudom színezni. Van aki tudja, hogy kell?)

Ez a harmadik versem, amit ott irtam a Sínainál. Nem is tudom, talán máshogy kellene tördelni. Meg hosszú. De talán nem rossz. Valamit felmutat abból a döbbenetből, ami a Mózes féléket átjárja. De valahogy nem egészen olyan, mint szeretném.


Oldd le saruidat!
„Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely amelyen állasz, szent föld.” (2Móz 3,5)

Messzire kerültem a juhokkal
s ím itt a hatalmas Sínai
nem lenne jó eltévedni benne
jobb ha a nyáj mellett maradok

de mintha hívnának a hegy magas csúcsai
ez itt talán a legnagyobb
mélyszürke fekete bazalt
ha felnézek rá
látom a csillagokat
itt a göncöl szekér
s amott a legtetején
mintha vagy 10 csillag ülne együtt
külön külön is ragyognak
de együtt...

ejnye ezek a juhok
bár itt hagyhatnám őket!
dehát minek?
mit kezdenék nélkülük?
Egyiptomban nincs helyem
már nincs helyem…
pedig valamikor
közel voltam már a csúcshoz
de ez a hegy
de ez a Sínai…

Talán ott fönt
ott fönn talán a Mindenható van
s itt lent?
itt lent meg én
s e rám bízott juh nyáj

de mi ez a fény
mi ez a tűz
ami a csillagoktól a földre vonja
tekintetem?

Bokor
csipkebokor
égő csipkebokor
hogy-hogy nem ég el?

Mózes, Mózes!
Mi ez?
ki tudná itt nevem
ha nem az Isten?

Imhol vagyok
dadogtam
és soha nem felejtem hangját:
ne jöjj ide közel
old le a te saruidat
mert a hely amelyen állasz
szent föld

Döbbenten álltam
lábam a földbe gyökerezett
lépni se tudtam
magam sem tudom hogyan
leoldottam a saruimat
a Mindenható előtt
mert ekkorra már tudtam hogy
az egek Istene szólít
s a magas csillagok helyett
most itt lenn
most itt e lángoló bokorból
Ő beszél velem
azt mondja: szent föld

Szent föld?
ez itt?
nem az égbe nyúló hegycsúcs?
Talán az is
de itt a hegy lábánál
de itt az égő csipkebokor előtt
saru nélkül és megdöbbenten állok.
Szent föld.
Az Isten szólít.
Mit akarsz velem Mindenható?

Herjeczki Géza
2009. június 3. Sínai

SZENT FÖLD

Naplemente a Sinai tetején.


Ez a második vers, amit a Sínai közelében írtam.

Szent föld
„Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely amelyen állasz, szent föld.” (2Móz 3,5)

homok mindenfelé
a távolban
kopár szikla ormok
nagy ritkán
néhány bokor
esetleg pálmafa

mért volna szent
mért volna más
e hely
e föld
mért volna szent?
homok
homok

nem a homok
nem a bokor
nem a szikár hegy
nem is a láng

talán a hang
talán a szó
valahogy itt vagy
Mindenható
itt
éppen itt

Herjeczki Géza 2009.
úton a Sínai felé, a pusztában

Ne jöjj ide közel

Elnézést kérek az olvasótól, hogy ilyen ritkán írok a blogomba. Már biztosan belefáradtatok abba, hogy belenézzetek.
3 verset írtam a Sínai közelében, most ide másolom az elsőt és az egykor égő csipkebokorról készült egyik fényképemet.
Különleges ez a bokor és csak itt található. Nem tudják, hogy milyen fajta és azt állítják, hogy a 3.5 ezer évvel ezelőtti bokor gyökeréből való, közvetlen "utód" ez a tövises bokor.


Ne jöjj ide közel!
„Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely amelyen állasz, szent föld.” (2Móz 3,5)

miért hívtál
ha nem mehetek
közel Hozzád?
meg hát –
már itt vagyok

a bokor ég
szavadat hallom
nevemet hallom

imhol vagyok!

ne jöjj ide közel...

már itt vagyok

Sínai, 09. június 2

HAZAERTUNK

A Sinai hegy (Mozes hegy) tetejen.

Hazaérkeztünk. Az út második felében egyre kevesebbet, végefelé egyáltalán nem tudtam Internethez jutni. A programunk is nagyon gazdag volt. Minden nap korán keltünk, későn feküdtünk. De értékes élményeket hozott az út minden részlete.
Köszönöm, hogy imádkoztatok értünk. Az Úr megőrzött bennünket minden különösebb bajtól, betegségtől, kellemetlenségtől. (Visszafelé az Air France ugyanolyan gépével repültünk, amilyen lezuhant 2 nappal korábban, s még ma sem találják a roncsokat.)
Góshen földjét majd a Sínai félszigetet jártuk be az utolsó napokban. A végén felmentünk a Sínai hegy tetejére, Mózes hegynek is nevezik, mert azt feltételezik, hogy itt kapta Mózes a 10 parancsolatot. Több mint 2600 méter magas a nagy Sínai hegyvonulatnak ez a csúcsa. (A második legmagasabb pont a Sínai hegységben.)
Lelekileg is ez volt a túra csúcspontja.

Sajnálom, hogy nem tudtam folyamatos beszámolókat készíteni. Azt tervezem, hogy ahogy feldolgozom a képeimet (rengeteg!) készítek hozzájuk egy-egy beszámolót is, s azt majd ide is felteszem. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e megvalósítanom ezt a tervet.